Szeptember 6., szombat

Reggel, ahogy kinyitottam a szemem, öröm töltött el. Dani ma jön haza! Egy halvány mosollyal az arcomon kikeltem az ágyból és egész nap pizsamában voltam. A gépemhez ülve nem a Facebookra mentem fel, hanem csak néhány hírt néztem meg, aztán zenét hallgattam. Olyan gyorsan meguntam mindent, hogy tizenegy órától csak fetrengtem és a gépemből szóló zenékre csináltam eléggé érdekes mozdulatokat, meg persze ordítottam a dalszöveget. Mikor már kellőképpen megfájdult a torkom és zengett a fülem a maximális hangerőre állított zenétől, kinyomtam a gépem és lementem ebédelni. Délután megcsináltam a házimat és újra kezdetét vette az unalom. Tehetetlenségemnek hála felmentem Facebookra és egyáltalán nem voltak érdekes dolgok, csak azok amikre számítottam. Bemásolom:

Áron Tolnai 20 új képet töltött fel Bandázás :DD című albumába.

- 20 személy kedveli ezt.

Hanga Trómer: ahjjj – kedvetlen.

Áron Tolnai Kincső Wagner társaságában: csokifudzsiii :DD <3

- 3 személy kedveli ezt.

Fanni Zhlagyov és Áron Tolnai ismerősök.

Fanni Zhlagyov: Holnap, ugyan itt? <3 Áron Tolnai és Kincső Wagner társaságában

Áron Tolnai: természetes! (Y)

Kincső Wagner: Széééép<3

Róbert Lorvai: Nagyon örülök, hogy találkoztok, csak ne itt örömködjetek! Értelmes dolgokat szeretnék látni! Köszönöm. 

- te és további 3 személy kedveli ezt.

Áron Tolnai: Akkor görgess lejjebb! ;D

- 2 személy kedveli ezt.

Na, igen. Gyors leléptem és unalmamat egy ajtónyitódás törte meg. Végre! Kirohantam a szobámból és lerohantam a lépcsőn, majd a sántikáló öcsémre pillantottam és megöleltem.

- Engedj el, mert megfojtasz! – szólt nevetgélve.

- Jaj, úgy hiányoztál! 

- Te is nekem, de most komolyan, ha nem engedsz el vissza kell mennem a kórházba. 

Végül elengedtem és egy puszit nyomtam a homlokára. Szegény Dani elég sápadt volt és mintha éheztettük volna, irtó sovány. Felkísértem a szobájába, mert nagyon sántikált, így elkélt a segítség. Dani az ágyában pihent én meg lementem anyuhoz és megkérdeztem tőle, hogy ne menjek-e el valamit venni, mert úgy is unatkozom, szóval szívesen segítek. 

- Hm…. – tűnődött – Tej, kenyér, tejföl jól jönne. 

- Rendben, akkor megyek is! – Bólintottam.

A közeli kis boltba mentem, így bicajra pattantam és a még kellemes időben körbetekintgettem a házak között és egy mélyet sóhajtottam. Valahogy máshogy éreztem magam. Nem volt semmi dolgom és nincs kivel társalognom. Dani még túl gyenge, hogy bármit is csináljunk, anyu és apu szeretnek pihenni hétvégén, és nem is szeretnek velem lógni, maximum filmet nézünk, de én nem csak filmen élek! Hangával sem tudok beszélni, mert most nincs olyan passzban. Robi nem akar felőlem hallani, a többiekkel meg nem is nagyon beszéltem, így nem vagyok velük olyan viszonyban. A kisebb bevásárlás után leültem a kanapéra és benyomtam a tévét. Semmi érdekes nem ment benne, csak bámultam és néztem ki a fejemből. Mit ne mondjak, volt már ennél jobb szombatom is.