Szeptember 1., hétfő

Az első kilencedikesként eltöltött napom! Plusz, ismerkedés a három hiányzóval és egy kellemes nap! Tegnap egész nap a laptopomat bújtam és 7 ismerősnek jelölésem érkezett. Hanga, Zoé, Dorci, Zorka, Tomi, Anett és Ádám(!) is ismerősnek jelölt. Ez azért nagy szó, hogy Ádám is bejelölt, mert nem nagyon beszéltünk és nem is néztem ki belőle, hogy ő csak úgy „jelölget”. A kórházból is érkezett hívás Dani hogylétéről és az egész nap kb. ez volt a legérdekesebb hír. Ma reggel, ahogyan felébredtem előkerestem a narancssárga pántos felsőm, amin egy rózsaszín hippi jel van és egy rövid farmernacit és kiegészítőként egy sötétbarna bőrkarkötőt vettem fel. A barna szandálom sem bújt messzire, így amikor megreggeliztem, megmostam a fogam, megfésülködtem és elrendeztem a még szanaszét lévő holmijaimat, akkor felhúztam a lábamra a kényelmes darabot és felvettem a világosbarna válltáskámat, majd elindultam biciklivel a suliba. Amikor beérkeztem csoportok álldogáltak az udvaron és beszélgettek, valakik éppen akkor érkeztek, mint amikor én és a biciklim lelakatolása után elindultam befelé, mivel egyetlenegy osztálytársamat sem láttam az udvaron. A porta a bejárat mellett volt és egy hatalmas előcsarnok tárult elém. Hemzsegtek a diákok egyik helyről a másikra, valaki a büfébe ment, valaki csak egy kisebb padot keresett, hogy a büfében vásárolt dolgokat elfogyasszák vagy, hogy beszélgessenek a rég látott osztálytársakkal. Természetes, hogy ilyenkor belém hasított az a gondolat, hogy „még csak ma van a suli első napja, akkor meg miért beszélgetnek úgy egymással, mintha ismernék egymást?”, de utána eszembe jutott, hogy én kilencedikes vagyok és még teljesen ismeretlen a terep. Nagy nehezen elértem a termünket és láttam, hogy már ott voltak az ikrek, Zoé, Tomi, Robi, Endre, Bence, Anett és Hanga. Az utolsóként említett személy már nagyban integetett és utasított, hogy foglaljam el a mögötte lévő üres helyet. Természetesen a mellette lévőt Zoé foglalta el, aki mellett Tomi üldögélt. Bence és Anett az első sorban foglaltak helyet (mindketten szélen, a középső üresen maradt), Zorka Bence mögött, Dorci pedig mellé csücsült, a sor befejező embere pedig Robi lett, Hanga előtt Endre ült le.

-Sziaaa! – üvöltötte Hanga, majd copfját erősen meghúzta.

Egy sötétkék, csíkos, fehér felső, hófehér térdfarmerrel és ugyanolyan szandál, mint nekem, csak fehérben. Háta közepéig érő barna haja szorosan felkötött copfban állt feje búbján, csak egy sötétkék gumi tartotta egyben. A leghátsó padhoz érve, lehuppantam a székre és lábamra helyezve karjaimat szemlélődtem. Öt sor volt és mindegyik sorban három pad. A tanári asztal velünk szemben, középen volt elhelyezve. A terembe egy rövid, vörös hajú, alacsony termetű, szemüveges lány jött be és leült Endre mellé, majd fellapozott egy könyvet.

- Sziaaa! – köszönt neki is Hanga, mire a lány letette a könyvet és mosolyogva bemutatkozott.

- Sziasztok! Én Hajós Edit vagyok. 

- Miért nem voltál gólyatáborban?

- Nem tudom, nem akartam menni. – vont vállat.

- Bizonyára ez a Zhalvogyogyi Fanni lesz. – mondta Bence, mikor becsörtetett egy eléggé rózsaszínben pompázó, erősen vasalt hajú lány. Amúgy a haja vállig ért és szintén barna volt.

- Zhlagyiv Fanni – javította ki Zoé.

A lány nem nagyon törte magát, hogy ismerkedjen, sőt még arra sem méltóztatott, hogy bemutatkozzon, hanem elfoglalta az első sorban a középső padot, elővette a szuper okostelefonját és nyomkodni kezdte. Kedves egy személy pff. Molly is megjött és az utolsó sorban - ahol én ültem - a szélső padot választotta. Majd nyolc óra előtt tíz perccel megérkezett Ádám és mellette az egyetlen hiányzó fiú a csapatból, Áron. Egy fekete, „Free” feliratú sapka volt a belőtt, sötétbarna hajára téve, fekete „I kill you” feliratú póló, sötétkék farmer és egy fehér Converse. Edithez hasonlóan, ő sem a magasságáról híres. Áron mellém kényszerült leülni, mert Ádám elfoglalta az utolsó szabad helyet is. Természetesen Molly, ha fiúról van szó, azonnal kapcsolatot teremt.

- Na, itt a hiányzó láncszem? – vigyorgott önelégülten.

- Te vagy az Imre? Sokat mesélt rólad Ádám. – mondta Áron, mire mindannyian odakaptuk a fejünket. Először azt hittük tréfál, de az arca komoly volt és várta a választ.

- Ember, te…… te ugye most…. – próbálkozott Tomi, de Ádám vicsorogva leintette, majd Áron vállára tette a kezét.

- Te egy barom vagy! – mondta, majd kitört belőle a röhögés, ugyanígy mindenkiből, kivéve Zorkából és az áldozatból. Áron felvont szemöldökkel végig mérte a lányt, majd, mint aki szörnyet látott, borzongva helyet foglalt és ezen még jobban szakadtunk.

- Te ugye tudod, kivel viccelődsz? Már ha ez egyáltalán poén!!! – sipogott a sértett Molly.

- Válts külsőt és akkor nem lesznek bajok, Imi. –vont vállat.

- Ne… Ne, ezt fejezd be!! – röhögött Bence is. – Nekem úgy érzem végem! 

Mire mindenki lecsendesedett, a még mindig mereven álló Zorkára néztünk.

- Miért van az, hogy amikor mi vihogtunk azon, hogy Molly fiú, akkor lebunkóztatok, de amikor meg egy fiú mondja ugyanezt, az vicces? – kérdezte Ádámtól elég fennhangon.

- Gondolj bele, ez olyan, mint a böfögés. Ha egy fiú csinálja, azon lehet röhögni, de ha egy lány…. 

- Fúj, ez undi! – húzta el a száját Hanga.

Becsengettek. Mivel ez az első nap és csak négy osztályfőnöki lesz, ezért csak egy füzetet és egy tolltartót hoztam. Bácskai belépett a terembe és lecsitította az osztályt.

- Gyerekek, ebben az órában ki kell mennünk az udvarra, mert az igazgatónő megnyitót tart. Még egy negyedórát a teremben tölthetünk, addig pedig megismerhetnénk a három tanulót, akik nem jöttek a táborba. – mondta kedvesen az osztályfőnök. Edit már kezdte is a bemutatkozást:

- Hajós Edit vagyok. Szeretek rajzolni és szeretek tanulni érdekes dolgokról. Kedvenc színem a lila.

- Tolnai Áron, HipHop, fekete/zöld/kék.

- Zhlagyiv Fanni, divatosan öltözködöm, és balettozom. Kedvenc színem a rózsaszín és a lila. Majd az „izgalmas” bemutatkozó szövegek után nem nagyon csináltunk semmit, csak unottan üldögéltünk.

- Beszélgethetnénk egy kicsit – próbálkozott Bácskai, látta rajtunk, hogy nem nagyon akarunk csevegni, csak úgy magunk között, mígnem eszébe jutott valami. – Meséljetek a nyaratokról! – lelkesült be.

Mindenki egyszerre elkezdte mondani totálisan érdekes és izgalmas nyarának részleteit. Az osztályfőnök csitított és megkért minket, hogy csak egy beszéljen, így kört alkottunk (padon is ülhettünk), majd balról jobbra haladva mindenki mesélt egy kis részletet a nyaráról. Megtudtuk, hogy Tomit nagyon érdeklik a különböző nyelvek. Már járt Kínában, Japánban, Amerikában és Madagaszkárban is. Azért járt ilyen különleges országokban, mert a nagybátyja külföldön él és néha meghívja ilyen utakra. Ádámról azt tudtuk meg, hogy kondizik és jár fesztiválokra, ahol már szerzett egy hétre barátnőt J. Csak ezen a nyáron 4 fesztiválon volt! Én jöttem és csak annyit meséltem magamról, hogy  voltunk sátorozni, majdnem leestem a kis szikláról, amire felmásztam, meg kellett ennem egy gilisztát (részleteket nem írok) és egy dagi srácnak csapódtam, pedig csak sétáltam az úton és azóta mindig zaklat, mert naivságomnak hála, elmondtam a nevem és írt Facebookon. Ezen mindenki jót derült, utánam Áron mesélt volna, de addigra menni kellett az udvarra, így Bácskai azt mondta, hogy a következő órán folytatjuk.

    Tömegesen vonultak le az osztályok az udvarra, ahol a kosárpályán már állt az igazgatónő és az épületből kiérve irtó sok tekintet szegeződött az osztályunk fiú tagjaira, mivel nem tagadom helyesek voltak. Beálltunk a másik kilencedikes osztály mellé, majd mellénk a 10/A osztály állt. Balról is, jobbról is tömeges lány tekintet szegeződött Ádámra és Áronra, de Bence és Tomi is kapott szerelmes pillantásokat meg „Mióta jár ide ez a srác?” „Áááá, nagyon helyes!” megjegyzéseket is. Mire mindenki elcsendesedett az igazgatónő beleszólt a kiállított mikrofonba és elkezdődött a köszöntő.

- Kedves diákok! Kedves pedagógusok! Elérkezett ez a szép nap is. Aki még nem tudná Korcsoginé Szeles Henrietta vagyok és immáron 7. éve intézményvezető. – kezdte lelkesen, de hiába beszélt az átlagosnál magasabb hangerővel, a tömegben lévő duruzsolást nem tudta elnyomni.

    A megnyitó beszéd közben leesett a kezemről a barna bőr karkötőm és kénytelen lettem volna lehajolni, ami azért is ment volna nehezen, mert olyan szorosan álltunk, hogy szinte lehetetlen volt megmozdulni. De ügyesen megoldottam a helyzetet, mert a lábammal közel húztam magamhoz, majd elkértem Hangától azt a botot, amit szorongatott (?) és felszedtem a földről. Jóllehet a hajolás egyszerűbb lett volna, de kinek van kedve hajolgatni? Természetesen Robi hátrafordulva vizsgálta, hogy mit csinálunk, majd a számról leolvasta, hogy „leesett a karkötőm és felszedtük”, mire megvonta a vállát és visszafordult. Az ünnepség végre befejeződött és pont kicsengettek, így valamennyien az udvaron maradtunk. Kerestem egy padot, amire leülhetek, mert a sok állásban elzsibbadt a lábam. Meglepetésemre Zoé ült le mellém és az éppen körülötte nyüzsgő fiúkat küldte el melegebb éghajlatra.

- Hányszor mondjam, hogy ne kövess? Menj el! Láttad hogyan küldtem el a többit is! Miből gondolod, hogy kíváncsi lennék rád? – zavarta el a következő „hódolót”.

- Ne csináld már! Inkább örülj, hogy tetszel a fiúknak! – mosolyogtam rá, de ő felvont szemöldökkel fordult felém.

- Nézd, miért örüljek annak, hogy 2 percenként el kell küldenem valakit? Én nem akarom, hogy körbeugráljanak, mert nem akarok bunkó lenni velük csak azért, mert bármit megtennének, hogy a kedvemben járjanak. Nem is ismernek, szóval nevetségesnek találom, hogy csak a külsőm miatt jönnek ide udvarolni.

- Akkor miért öltözöl szépen?

- Azért, mert nem vagyok koldus, sem utcalakó, hogy ne adjak a külsőmre. Nem akarok kellemetlen társaság lenni. Tehát ne tagadd meg, hogy hogyan öltözködjek! Nem tehetek arról, hogy ilyen hajjal születtem, sem arról, hogy van érzékem a divathoz.

- Valószínű arról sem tehetsz, hogy ilyen szerény vagy– motyogtam, de meghallotta.

- Általában értékelem a poénokat, de ez eléggé gyenge volt.

- Mondták már, hogy nem vagyok egy Humor Herold – vontam vállat, majd felálltam a padról és elsétáltam a bejárati ajtó felé, ahol megpillantottam egy hatalmas csapatot, akik valamin vihogtak. Befurakodtam valamennyire, hogy jól lássam kik állnak középen és kiket láttam? Természetesen Ádámot és Mollyt, akik nevetették a népet valami fesztiválos történettel. Mivel annyira nem voltam kíváncsi a részletekre, így kicsörtettem a tömegből és Áront láttam meg, aki egy nála idősebb és jóval magasabb lánnyal beszélgetett, majd egyre több lánnyal… és még többel. Szóval oda sem mentem, így tovább keringtem az udvaron, de annyi idő nem volt elég, hogy megtaláljam Hangát, mivel becsöngettek. Mindenki megindult a bejárati ajtó felé és becsörtetett a tantermébe. Az osztályfőnök is megérkezett, majd újra körberendeződtünk és folytattuk a mesélést. Áronról megtudtuk, hogy Ádámmal volt az egyik fesztiválon, de a felénél hazajött, mert indult Párizsba a szüleivel nyaralni két hétre, ezért is nem jött a gólyatáborba. Molly is a fesztiválokkal jött, amit már eléggé untunk, mivel ugyanazt mesélte el, mint Ádám, így nem nagyon izgatott. Újat nem is tudtunk meg róla. Robinak van egy kutyusa, Gizmó. Őt vitte el sétálni, meg egy mozi pénztárosaként keresett egy kis pénzt. Bence házibulit rendezett, amikor a szülei elmentek a húgával együtt nyaralni, de ő nem akart és otthon maradt. Most egy IPhone-ra gyűjt, mert szerinte a mostani telefonja egy nulla. Hanga Horvátországban nyaralt az apukájával és Naruto maratont tartott az egyik nyári napon. Edit rendelkezik piaci engedéllyel, így a nagymamájával árulta a piacon rajzait és olajfestményeit. Endre és Fanni nem beszéltek a nyarukról. Dorci mesélte, hogy volt egy Adam Lambert koncerten, Zorka pedig a volt pasijával készített fotókat és ezt a másik volt pasija megtudta és óriási vita lett belőle. Hmm… 

- Ezek mind érdekesek voltak, látom nem unatkoztatok. – mosolygott Bácskai – majd következő órán leírjuk az órarendet és kiosztjuk a szekrényeteket, ami 12. végéig a tiétek marad. Szóval az óra hátralevő részében foglaljátok el magatokat, amivel csak szeretnétek, csak legyetek csendben! – utasította.

    Leültem a helyemre és elővettem az MP3-as lejátszómat, majd bekapcsoltam a Skillet – Monster-t. A nyüzsgés miatt maxra vettem, így a mellettem ülő Áron a dübörgő zene ritmusára kopogott a kezével, amire odakaptam a fejem és mosolyogva néztem. Behunytam a szemem és mindenféle gondolat járt át az agyamban, mire összerándultam, mert valaki kihúzta a fülhallgatót az egyik fülemből, amitől kicsit megijedtem. Tomi volt az és megkérdezte, hogy hallgathat-e velem zenét. Természetesen belementem és együtt váltogattuk a zenéket. 

- Tudok ajánlani még, ha gondolod. – mondta mosolyogva.

- Jó, majd linkeld át Facebookon. 

- Te is linkeld át azokat, amiket mondtam.

- Persze, átfogom. – mosolyogtam rá, ő meg visszaült a helyére és Bencével kezdtek el beszélgetni. Hanga megragadva az alkalmat, hátra fordult hozzám és beszélgetni kezdtünk.

- Húúú te és Tomi? – csillant fel a szeme.

- Mi van? 

- Hát, az előbb… nem hallgattatok zenét közösen? – kérdezte zavartan.

- És ez jelentene bármit is? – néztem rá összeráncolt szemöldökkel – Nézd, én nem az a típus vagyok, aki egyik napról a másikra szerelmes lesz. Megfontolt vagyok ilyen téren és csak egy bizonyos idő után, amikor eléggé ismerem az illetőt ahhoz, hogy kapcsolatba lépjek vele, csak is akkor teszek lépéseket. Ez csak egy szimpla baráti gesztus volt.

- Szebben én sem mondhattam volna! – dicsért meg Zoé.

- Jó, csak én mindig túlzottan beindulok – biggyesztette le a száját.

- Én nem haragszom, csak elmondtam, hogy nem szoktam egyből beleszeretni valakibe - Majd megsimítottam a haját és felálltam a helyemről, mert kicsengettek.

    Ahogy kiléptem az udvarra és beleszagoltam a friss levegőbe elindultam és kerestem egy padot, majd a táskámból elővettem egy szendvicset és enni kezdtem. Hanga is betársult hozzám, ő egy croissan-t evett. Megláttam Robit, aki egyedül mászkált. A táborban is egyedül kószált, nem nagyon beszélt a többiekkel, így ösztönösen felkiáltottam:

- Hé, Robi! Nem csatlakozol hozzánk? – kiáltottam.

- Lehet róla szó. – majd odaballagott hozzánk és a padtámlájára ült.

- Milyen volt a nyarad? – kérdeztem a bejárati ajtó előtt álló csoportot figyelve.

- Átlagos. Többnyire otthon voltam.

- Nyaralás? – szállt be Hanga is a beszélgetésbe.

- Nem mentünk.

- Fesztivál?

- Én nem vagyok fesztiválozó típus.

- Én sem. Nem tudnék egy hétig sátorokban lakni és folyamatosan a dübörgő zenét hallgatni, még belegondolni is rossz – értettem egyet.

- Én azért kipróbálnám. – tűnődött Hanga.

- Jövő héten lehet megnézni a szakköröket. Ti már tudjátok, hogy mit választotok?

- Én a nyelvi körbe tuti megyek, meg szerintem még a rajzszakkör marad – mosolygott Hanga.

- Színjátszó kör, sportkörből az úszás – lelkesedtem.

- Színjátszó kör. Ha nem baj én megyek, sziasztok! – köszönt el tőlünk.

A harmadik órán leírtuk az órarendet. Holnap lesz töri, dupla matek, angol, rajz és tesi. Utána Bácskai utasítása szerint választottuk ki a suli boxunkat. Az én szekrényem Hanga és Áron szekrénye között van. Belepakoltam a rajz dobozomat és bezártam a szekrénykulccsal, amit arra a kulcstartóra tettem fel, amin a lakatkulcsim is található, így elkerülve az elvesztés lehetőségét. Ezzel teljesen elment az óra, mert az órarend lediktálása után Bácskai mondott pár szót a tanárokról, hogy viselkedjünk tisztelettudóan előttük azért, hogy ne úgy ragadjunk meg a fejükben, mint a „nehezen kezelhetők”. Szünetben Hangával visszamentünk a padra és újra szemlélődve figyeltük a diákforgatagot, akik folyton nyüzsögtek, röhincséltek valamin. Most is láttam Robit, aki észrevette a ráirányuló tekintetet és halvány mosollyal az arcán lehuppant közénk, majd újra beszélgetni kezdtünk. Tulajdonképpen Robi kedves és jó fej, de nem szeret a középpontban lenni, szerinte az osztályunk fiú tagjai mind nagymenő, laza, senkik, aki itt akarnak valakik lenni (természetesen Mollyt, mint lányt belesorolta ebbe a kategóriába). Egyedül Endre az, akit tart valamire, mert szerinte ő az egyetlen, aki nem a kicsapongó életmódot fogja folytatni, hanem odateszi magát, ahhoz, hogy elismerjék. Ilyen szempontból, hogy Endre is visszahúzódó és, hogy valóban talán ő, meg Robi lesz az egyetlen a fiúk közül, akik tanulni fognak egyetértettem, de voltak kétségeim Robi meglátásával kapcsolatban.

- Miből gondolod, hogy Tomi, Bence, Áron és Ádám…. linkek? – kérdeztem az előttünk csoportosuló tömeget bámulva.

- Nézz rájuk! A tömeg közepén Ádám és Imola azok, akik mesélnek. Megvagyok róla bizonyosodva, hogy a menőségen kívül semmi, de semmi az égegyadta  a világon nem fogja őket érdekelni. Áron a csajokkal van elfoglalva. A négy év alatt lesz vagy 50 barátnője. Bence is csavargatja a női szíveket, mivel tud gitározni és ezt már az első napon mindenki tudtára adta. Tomi, a humoros, kulturált ember, aki érti a lányok nyelvét, mivel veled is egy húron pendült, amikor közös fülhallgatóból hallgattatok zenét. Mit ne mondjak, köszönöm, de én nem kérek az olyan alakok társaságából, mint ők. – mondta nyugodt, de ellentmondást nem tűrő hangon.

- De Tomi egyáltalán nem csavarta el a fejem, mivel nem vagyok bunkó, megengedtem neki! Ez most miért baj? – kaptam fel a vizet, mert egy kicsit igazságtalannak éreztem, hogy egy egyszerű baráti gesztust „szerelemmé” avanzsálnak. 

- Őőőő… asszem én felmegyek a terembe. – mondta a mellettünk eddig csendben szemlélődő Hanga, majd elindult az iskola ajtaja felé.

    Én végül is maradtam Robi társaságában, mire lerendeztük a dolgot és annyit mondtam, hogy próbálja meg elfogadni, hogy ők ilyenek lesznek, és ne szidja őket, mivel nem tehetnek arról, hogy ők ilyenek. Ezek után felpattant a padról és tarkóra tett kezekkel tovább sétált valamerre. Én előkaptam a zsebemből a zenelejátszómat és újra bedugott fülekkel meredtem az előttem vihogó tömegre, Zoéra, aki újabb fiúkat hajtott el maga mellől Bencére, aki lányok után füttyentett, Áronra, aki vagy öt lány társaságában nevetgélt és gyönyörű csillogó mosolyt villantott, amitől az őt körülvevő női szívek, mind hangosabban dobogtak, Tomira, aki mosolyogva nézelődött. Majd felmentünk negyedik, és egyben utolsó osztályfőnöki óránkra, ahol a házirendet diktálta szélsebesen az osztályfőnök. A vagy tíz oldalas házirend, fél óra alatt le lett diktálva, így megint csendben elfoglalhattuk magunkat. Hangához húztam a székemet és vele diskuráltunk. Zoé is csatlakozott, így óra végéig elbeszélgettünk néhány fontos dologról: például, hogy ki mit ragaszt a suli boxába, megvitattuk, hogy a krimi vagy a szappanoperák a jobbak, ki milyen bandáért rajong és így tovább. Majd a csengőszó elhangzása után, az aulában elfogyasztottam az ebédemet és hazamentem. Otthon bepakoltam a tankönyveket a sötétkék színű, sokkal nagyobb válltáskámba, majd felnéztem Facebookra, ahol újabb jelölés érkezett: Robi jelölt be. Ránéztem az adatlapjára, csak egyetlen képe volt, ami a profilképe, amit kedveltem. Majd eszembe jutott, hogy mit beszéltem Tomival és ellinkeltem neki azokat a zenéket, amiket kért. Ő is linkelt nekem egy párat, amik közül Xzibit-től az X tetszett, azt gyorsan letöltöttem és rá is tettem az MP3-mamra. Majd Hanga is írt, hogy vegyem fel Skype-on ismerősnek. Mivel nem volt, így gyorsan csináltam egyet, majd felvettem. Videóhívásba kezdtünk és ajánlott pár ismerőst, akik neki is megvannak. Ez volt Zoé, Tomi, Robi, Zorka, Dorci és Ádám. Mosolyogva felvettem őket ismerősnek, hárman azonnal visszaigazoltak és beszálltak konfiba. Anyu is feljött és mosolyogva odaadta a telefonját, miszerint az öcsém szeretne velem beszélni. Kalapáló szívekkel vettem át tőle a telefont és vagy tíz percig beszéltünk, mire vissza kellett adnom anyunak. Utána folytattam a beszélgetést a többiekkel.