Szeptember 5., péntek

Ma mindenki megbolondult? Több vita, mindenki a másikat választja. Mi lett velünk ez alatt az egy nap alatt? Reggel felébredtem és a szokásos módon rendbe szedtem magam. Az iskolába érve, már puskaporos volt a levegő, mert még első óra előtt történt egy kisebb balhé. Beértem a terembe, ledobtam a padomhoz a táskám, majd felpattantam az asztal tetejére. Már mindenki megjött, csak Zorka és Dorka hiányoztak, amikor nyílt az ajtó:

- Engem nem érdekelnek a kifogásaid! – ordította Dorci Zorka arcába.

- Ez nem kifogás! Ez az igazság! Törődj bele, hogy nem minden körülötted forog! Miért mit gondoltál, hogy majd elhozom neked Robert Pattinsont? – nevetett lesajnálóan Zorka.

- Még egy kis papír fecni is jó lett volna azzal a felirattal, hogy „Boldog névnapot”. De semmi, semmit az égvilágon nem adtatok! Nem kívántatok „Boldog névnapot”. Nem csináltatok semmit. 

- Nyugodj már le! Az csak egy névnap, lesz majd másik. – ülte le vállat vonva a helyére.

- Úgy, mint a pasijaid mi? Elmúl a „nagy szerelem” majd jön a másik mi? 

És ekkor láttam először ledöbbeni Zorkát. Olyan szinten, hogy csak ült. Szemöldöke az egekig felment, szája tátva maradt és csak nézett előre. Majd hirtelen felállt, megfogta a vastag matek könyvét és óriásit vert ikertestvére fejére, aki a szemünk láttára csapódott hátra, a padlóra.

- Te eszednél vagy? – kérdezte visítva a fejbekólintott Dorci.

- Meg ne merd említeni többet a névnapod! Ne merj siránkozni még egyszer te szemét dög! Hogy képzeled, hogy TE majd itt kiosztasz engem?! Hogy merészeled ezt? Undorító, nyálas gyerek vagy, aki nem tudja, hogy mikor fogja be száját! Mocskos baromságokat nézel és mérgezed az agyadat! Elegem van belőled, de rohadtul! Mindig, minden körülötted forog, soha nem volt olyan, hogy ÉN, mindig csak TE! Mert te kis ártatlan, akire folyton vigyáznak a szülök! Nekem soha sem lehetett igazam, mindig csak NEKED! Unom már! Gyűlöllek, de nagyon! – fejezte be Zorka, majd fenyegető pillantásokat vetve Dorcira helyet foglalt. Jernyik csöngetésre beért a terembe és újra monoton tempóban kezdett magyarázni. Szerintem fel sem tűnt neki, hogy történt valami. Mivel tudtam az egyik feladatot, kimentem a táblához és megoldottam, közben pedig a többiekre néztem. Dorci falfehér arccal ült a székén és fájdalmasan nézte a padján lévő képeket, néhány könnycsepp végig gurult fehér arcán és a képet érte. Minden szünetben egy-egy veszekedéssel lett gazdagabb az osztályunk. Az unalmas matekóra után, jött egy másik veszekedéssel telő szünet. Hangus és én kimentünk a teremből, majd Áron lökött félre minket.

- Hé! Érthető, hogy nem a legjobb óra a matek, de attól még lehetnél türelmesebb is. – szóltam utána.

- Jó, bocs! - Mondta rám sem nézve.

- Bro, nem jössz focizni? – Fogott egy labdát a kezében Ádám, mellette pedig Tomi, Bence, Endre és Molly álltak válaszra várva.

- Ő, nem, bocs. 

- Már megint? Már harmadjára hagyod ki.

- Majd holnap focizunk.

- De holnap szombat és tudod, hogy nem érek rá.

- Akkor majd máskor – felelte sürgetve Áron, mert valahová nagyon igyekezett.

- Mindig ezt mondod. A szünetben is alig találkoztunk és végre lenne alkalmunk pótolni, meg minden, erre te meg mész azok után a libák után.

- Nem is azok! 

- Mi az, hogy nem? Nézz már arra a kikent szemű Szörny Ellára. Ott vicsorog és idiótán integet és te inkább azzal a kis madárral lógsz. Egyszerűen nem értelek. Te nem voltál, hogy is mondjam….. Ennyire lánymániás. Most meg ilyen Kincső félékre pazarolod azt az időt, amit velem is tölthetnél, mert ugyebár nyáron nem sokat láttalak, táborba nem jöttél, suli kezdete óta a nyomorult lányokkal törődsz, most meg már az ilyen Franken Stein „lányokkal” vagy. 

- Te meg egy transzvesztita szörnnyel menőzöl. Azért lássuk már, hogy kinek van esze.

- Biztosan nem neked. – Szólaltam meg hirtelen, majd Hanga odatette a kezét a szám elé. Mindenki felvont szemöldökkel nézett rám. Ádám és Molly elégedetten, hogy nekik adok igazat, Áron viszont lesajnáló pillantásokkal meredt rám.

- Te meg milyen jogon szólsz bele? Ismerlek? Azt sem tudom ki a fene vagy. A te véleményed rohadtul nem érdekel! Vágod? – Mondta eléggé idegesen.

- Érdekel engem, hogy tudod, hogy ki vagyok? Nem. Nagyon nem. De eléggé eszetlen gondolat, hogy olyan vámpírokkal kezdj ki, mint azok ott – mutattam az a-s lányokra – Én kerekperec kimondom, hogy egy nagystílű, bunkó senki vagy, aki azt hiszi magáról, hogy olyan nagy legény. De hidd el az ilyen fiúkra azoknál az intelligencia hiánnyal rendelkező és agyilag fogyatékos, „tündérhercegnőkön” kívül más lány nem néz rá. 

A monológom elhangzása után Áron idegesen beletúrt a tökéletesen belőtt hajába, majd kínos röhögést hallatva elment az a-s lányokhoz. Mondhatom szép. Mit esznek a fiúk, az ilyen 4 kilogramm sminkkel rendelkező, 12 centiméteres magassarkút viselő „csinibabákban”? Pfuj. 

    Szünetben tehát elmentünk focizni és tök jó volt a meccs, Molly is tökre kedves volt velem, mert nagyra értékelte, hogy végre Áron és ő közül Áront égettük be. A foci nagyon jó hangulatban telt és mivel én voltam a kapus néha kitekintgettem oldalra, hogy meglessem Kincsőék mennyire szórakoznak jól. Valahányszor odanéztem erőltetett nevetés hallatszott, így tudtam, hogy látják, hogy figyelem őket. Csalódottan visszafordultam és a meccsre koncentráltam. Nem ilyennek gondoltam Áront. De legalább a többiekkel együtt tudtunk mulatni és néha rajtuk is láttam, hogy csalódtak benne. Főleg Ádám. Ő gyermekkora óta ismerte, a legjobb barátok voltak és ő meg képes volt a 9/A-s bandát választani. Következő óra angol volt és haladtunk az anyaggal. Mr Smith látta rajtunk, hogy nem vagyunk túl jókedvünkben, így az anyag ledarálása után (ami negyedóra volt) azt csinálhattunk, amit akartunk. Mivel az egész táskámat hoztam, így kivettem az zenelejátszómat és benyomtam a Three Days Grace – Animal I have become zenét, amire szomorkásan tekintgettem ki a mellettem lévő ablakon. Egy kicsit lelkiismeret furdalásom van, amiért beszóltam, de sajnos előfordul, hogy van olyan nap, amikor „ami a szívemen az a számon” napot tartok. És ez a nap pont ma volt. Következő szünetben lementem az aulába, hogy vegyek valami finom ennivalót. De pechemre megállított a kedvenc lány, akivel pont nem akartam összefutni. Kincső nagystílűen odajött hozzám megrángatott és elkezdett velem ordítani:

- Mi az, hogy bunkó és nagysíltűűűű???? – sipította.

- Engedj már el! És az amúgy is NAGYSTÍLŰ és nem nagysíltű. – Nevettem egyet, majd kirántgattam magam a kezei közül és szembefordultam vele.

- Tudod engem mennyire érdekel, hogy hogyan kell kimondani? Engem csak az érdekel, hogy szállj le a barátomról!!!!!! – Visította, olyan hangerővel, hogy majd’ kiszakadt a dobhártyám.

- Ne vinnyogj már légy szíves! – Fogtam be a fülem, mire végre elhallgatott – Még csak ez az ötödik nap, nem biztos, hogy annyira nagy barátod lesz később, mint amennyire gondolod most. Sajnos vannak emberek, akiket másképp képzelsz el, azt hiszed olyanok, mint a fejedben, majd később bebizonyítják, hogy teljesen mások tudnak lenni. Megjátsszák magukat előtted. – Majd egy kisebb szünetet hagyva a Kincső mellett álló Áronra néztem – Na, én pont az ilyen alakokat gyűlölöm! – túrtam bele a hajamba és nem érdekelt, hogy mit akart hozzáfűzni vagy, hogy mennyire akart volna kiabálni velem, csak az érdekelt, hogy ráébresszem egy kicsit. Még itt az elején. Mert nem az a divat, hogy mindenki előtt mássá válsz. Azt szeretném, ha belátná a hibáját mielőtt még egy nagyon jó barátság veszne kárba. Mélyen a szemembe nézett és láttam a szemében a csalódottságot és azt, hogy fáj neki. Gyorsan tovább mentem a francia terembe, mert most jön végre az az óra, amit már úgy vártam. Csak sajnos a történtek után nem volt jókedvem. Nem szeretem a konfliktusokat, de sajnos azt sem, ha valaki másnak mutatja magát. Végül elértem az olasz termet, ahová belépve rögtön Hanga mellé ültem le. 

- Na, nem ment utánad Kincső? – kezdte máris. 

- De, és megrángatott, meg ilyenek, de nem érdekelt. 

- Látszik is egy kicsit a karodon – simította meg a kezemet.

- Á, nem vészes – legyintettem, majd elhalkultam, mert mindenki bejött a terembe és a tanárnő is megjött. Mrs Almassy egy rövid, erősen hullámos, vörös hajú, szemüveges nő volt. Nem volt kövér, nem volt alacsony se magas. Mosolyogva köszöntött minket és elkezdte az órát én erős lelkiismeret furdalással figyeltem az órát, közben az ujjaimat piszkáltam, mer egész órán mellettem ült Áron. Hogy miért? Fogalmam sincs, pedig nem ő ért be utolsóként, még volt egy csomó hely, amikor beért. Ezt utálom magamban, mindig megbánom, amikor csak kimondom valakire a véleményem. Franciaóra után egy fantasztikus tesióra. De előtte óriási hangzavar a folyóson. Csak a suli boxokhoz mentünk Hangával, amikor a szülei óriási veszekedés közepette megérkeztek Hangához.

- Nem érdekel László! Nem adod be csak úgy a nagynénjéhez, mikor én meg otthon vagyok! A lányom! Miért ne vigyázhatnék rá?

- Azért, mert nem szeret nálad lenni. Akkor meg minek vigyem hozzád? 

- Ki mondta, hogy nem szeret? Hm?

- Anyu, apu, ti meg mit kerestek itt? – Nézett nagy szemekkel a szüleire.

- Hát, azért vagyunk itt, hogy eldöntsük hogyan lesz a hétvége. – Vakarta meg a fejét Hanga apukája.

- Mi az, hogy hogy lesz? Már megbeszéltük, hogy a nagynénémnél leszek a hétvégén nem?

- De miért lennél nála, ha nálam is lehetsz? 

- Mert így lett megbeszélve. Majd vasárnap este, úgy is megyek hozzád. 

- Nem! Most jössz hozzám! 

- Jó napot! Bácskai Zsolt, az osztályfőnök. 

- Jó napot! Szeretném kikérni Hangát a következő három óráról, családi okok miatt. 

- De én nem megyek sehová!

- Így van! Már megbeszéltük, hogy a nővéremnél lesz, amíg én ezen a konferencián leszek. 

- Én már megírtam a kikérőt! 

- A tudtomon kívül! Anya senkinek sem mondtad, hogy te nem akarod, hogy a nagynénémnél legyek. Elfogadtad és nem mondtad, hogy neked ez ellenedre van. Most meg az utolsó pillanatban írsz egy kikérőt anélkül, hogy egy szót is szólnál! 

- Elnézést tanár úr, de már megyünk is! Hanga, pakold össze a holmidat, mert jössz velem. László te pedig menj arra a konferenciára. 

Hanga sírógörccsel a torkában ment be a cuccáért. Tehát a szülei elváltak. Azért voltak olyan furák a táborban is. Amikor elmentek elmentem átöltözni folyton kattogott az agyam. Ez még csak az ötödik nap és már ilyen dolgok történnek. Most mutatja ki mindenki a foga fehérjét. éppen a pólómat vettem fel, amikor Zoé megállt mellettem és fura tekintettel mért engem.

- Csak azt ne mond, hogy megbántad.

- De, sajnos igen – szomorodtam el.

- Dehogy is! Igazad volt! Ne félj kimondani, amit gondolsz! Az ilyen emberektől nekem is felfordul a gyomrom! 

- De, most haragszik rám és én nem szeretem, ha haragszanak rám.

- Pedig el kell viselned. Nem fog mindenki kedvelni. Ne akarj megfelelni mindenkinek. – Azzal ki is ment az öltözőből. Zoé az tényleg nem fél kimondani semmit, sőt utána meg sem bánja. Orovecz már várt engem, mert én voltam az egyetlen, aki nem készült el időben. Egy kisebb szidás után suli köröket futottunk.

    Irodalom óra után, Robival is összekaptam egy kicsit, miszerint ne legyek ennyire szókimondó, mert szerinte nem illik hozzám ez a stílus. Én mondtam, hogy csak ritkán van ilyen és többet nem is lesz, ő viszont azt mondta, hogy szeretné, ha megígérném. Utolsó óra osztályfőnöki volt.

- Gyerekek! Hoztam pár papírt, amire a választott nyelvet kell ráírni meg persze a nevedet, ha megtettétek, adjátok vissza a lapot nekem. A tankönyvekért, ma délután négy órától lehet menni. Akik nem itt laknak és hamar megy a buszuk vagy éppen hiányoznak, azok hétfőn délelőtt vehetik át a könyveket. 

Én természetesen a franciát választottam. Robi az oroszt. A többieket nem tudom. Bácskai kérdőre vont minket, hogy miért hallotta folyton a mi hangunkat minden szünetben. Azt mondta, hogyha van is bajunk a másikkal halkabban oldjuk meg a dolgokat. Könnyű azt mondani, de ha az ember egyszerűen kiakad, azt nem lehet halkan lerendezni. Óra után bedugott fülekkel mentem ki a teremből és indultam haza gyalog. Egyedül. Hanga az anyjával van, Robi most éppen nem nagyon akar velem beszélgetni, Ádámékkal meg azért nem vagyunk puszipajtások, Áronról meg ne is beszéljünk. Zoé kocsival megy haza. Óriási, nem éppen erre számítottam már az első héten. Egy kicsit örülök is, hogy hétvége lesz.