Nem akarom ezt a naplót úgy kezdeni, hogy „Kedves
Naplóm” vagy „A mai napon…”, mivel az olyan unalmas lenne. Anyutól kaptam ezt a
kis naplót, amolyan „utó-szülinapi” ajándékként. A születésnapom egyébként
május 21-én van, de anya azért adta most ide, mert szerinte egy ilyen korú
lánynak, mint én, jó gimi előtt elkezdeni egy naplót, amibe minden bánatát,
örömét beleírhatja és most jutott eszébe megvenni a kis füzetet. Amikor a
kezembe nyomta az ajándékom, nagyon örültem, hiszen már régóta terveztem, hogy
írok egy naplót, de mindig elfelejtettem, anya meg ezzel eszembe is jutatta.
Végül is egyek vagyunk, mindketten feledékenyek. Na, hogy ne húzzam tovább az
időt, leírom a sémát, amit tudni kell rólam.
Itt lakok Budapesten születésemtől fogva, és most kezdem el a gimit a Holmann
Lajos Nyelvi Gimnáziumban, ami biciklivel, kocsival, sőt gyalog sincs egy fél
óra. A gimi igazából, nem rendelkezik nagy létszámmal, hiszen valami magán
gimnázium vagy mi, én pontosan nem tudom, mert anyu talált rá (azóta is örök
hála neki). Van egy öcsém, Dani. 10 éves. Anyu ápolónő, apu pedig egy
vállalatban dolgozik.
- Iza! Dani! Kész az ebéd! - hallom anya hangját az étkezőből.
- Jó megyek! – ordítottam válaszként.
Azzal a lendülettel kicsaptam a szobaajtómat, lezúdultam a lépcsőn és
lecsapódtam a székre.
- Szólnál az öcsédnek is? – Kérdezte.
- Dani, ebéd!!!!! – Visítottam, olyan hangosan, hogy szerintem anyu dobhártyája
beszakadt.
Végül Dani is megérkezett, majd apu is megtalálta az étkezőt.
- Mit eszünk? – Kérdezte apu kíváncsian szemlélve a serpenyőben sülő
húst.
- Húslevest, és pirított májat tört krumplival.
- Á, az remek – Bólintott, majd elment az újságjáért és egészen addig olvasott,
amíg anya nem tálalta az ebédet.
Ebéd után felmentem a szobámba és leültem a laptopom elé. A
suli honlapját böngésztem. Megnéztem a programokat, a választható szakköröket
és úgy mindent, mert hát hiába nézi meg az ember húszszor, ha egyszerűen nem
tud betelni a várakozással. Amikor huszadjára is informáltabb lettem, felmentem
Facebookra. A régi osztálytársaim már posztoltak képeket, az új
osztálytársaikkal. Például „Beszt frendzs forevőőőőr<3 xD” és „Jujci édes”.
Egy kicsit furcsállottam, hogy már ismerik az osztálytársaikat, de aki nagyon
jó fej és kedvenc akar lenni, annak fontos még a gólyatábor, vagy egyáltalán a
suli előtt megismerni a jövendőbeli osztálytársait.
Természetesen, amikor le szerettem volna lépni, akkor írt rám az egyik volt
osztálytársam, Vivi. Valahogy így zajlott a beszélgetésünk:
Vivus Krónyik: Szijja Iza!!:)
Izabella Róner: Szia Vivi. Látom már meg is barátkoztál az egyik
osztálytársaddal.
Izabella Róner: J
Vivus Krónyik: Jah, amikor megnéztem a névsort, felkerestem az összes új oszt.
társam és a Hajni volt az egyetlen jó fej!!!!! Veled mizújs? Ismered már a
többieket?
Izabella Róner: Nem, de most mennem kell! Megyek sétálni a
parkba! Szia!
Izabella kilépett
Nem akarom megbántani a Vivit, de igazából soha az életben nem
voltunk jóban, nem is szívesen beszéltem vele. Amúgy nem megyek a parkba, csak
egy kibúvót kerestem, hogy ne kelljen tovább beszélgetnem vele.
Anyu feljött a szobámba. Megkérdezte, hogy nincs-e
kedvem filmet nézni, közben hűsítő limonádét inni és csajos dolgokról beszélni,
mivelhogy apu és Dani elmentek horgászni és így ő unatkozik, mert a mai összes
tennivalóját elvégezte. Természetesen belementem, mert ez az a nap, amikor a
kapkodás még szóba sem jöhet, mert ez még egy nyugis nap. Holnap már gőzerővel
pakolok a gólyatáborra. Milyen furcsa is lesz, hogy már nem a szokásos
útvonalon megyek iskolába, hanem egy sokkal egyszerűbb, rövidebb közlekedési
irányzat váltja fel a hosszú és fárasztó sétákat és bicikli utakat (nem
szeretek autóval menni). Új emberek, tökre más személyiségek, arcok. Minden
más.
- Anyu, szerinted jó lesz nekem abban az iskolában? – kérdeztem az 50
első randi közben.
- Természetesen drágám, de ezt miért kérdezed? – kérdezett vissza egy kicsit
félve.
- Csak, mert a régi osztálytársaim, mind elit gimikbe, meg olyan iskolákba
mennek, amik nagyon jók, meg minden és ez, olyan….
- Ciki? – próbálta befejezni a mondatomat. – Mert szerintem nincs semmi ciki,
sem égő abban, ha te egy nyelvi gimnáziumba mész. Hidd el, jó lesz minden, majd
meglátod, és ne érdekeljen, hogy a többiek így meg a többiek úgy. Egyedül az
fontos, hogy neked jó legyen. Na de ez a kedvenc részem! – nevetett fel anyu
azon, hogy megverte a csaj a fickót.
Hirtelen elgondolkodtam azon, amit anyu mondott. De most komolyan? Miért
érdekelnek a többiek? Ez az én életem, nem kell, hogy kövessem őket.
Amint vége lett a filmnek, felsuhantam a szobámba és a Facebookon
megváltoztattam a munkahelyem: Holmann Lajos Nyelvi Gimnáziumra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése