Október 6., hétfő

Miért érzem úgy, hogy nincs egyetlen ember se, aki támogatna? Tökre úgy érzem, hogy mindenkinek jobb dolga van, mint velem lenni. Mondjuk nem kizárt, totál bezárkóztam az utóbbi napokban és csak szombaton lógtam ki, de igazán megérthetnének az emberek! Nem kéne folyton egy szimpla dologban keresni valamit, amit fel lehet ellenem használni. A mai napomat leginkább ezek a szavak jellemzik: csalódás, hírbehozás, ikrek, ölelés, egyedüllét. 

    Reggel meglepőmódon felébredtem. Utána felöltöztem. Ugye ez is milyen furcsa? Általában pizsiben megyek suliba, de ma meggondoltam magam. A reggeli gyors elfogyasztása után elindultam a suliba. Az új kabátom és sálam volt rajtam, mert egyszerűen annyira jól állt, meg persze tetszett is, hogy ezt vettem fel. Még anyu is el volt hűlve, hogy milyen csini vagyok benne. J Az osztályteremben már javában folyt a duruzsolás Tomi Bencével hülyült, Fanni a telefonján böngészett, Ádám pedig nagy meglepettségemre Áronnal beszélgetett. A hangulatuk nem tűnt rossznak, néha-néha felnevettek meg minden, valamikor komolyan dumáltak, majd csengetéskor elköszöntek egymástól. Angolon csakis a helyes kiejtéssel voltam elfoglalva, mert iszonyatosan idegesített, hogy nem tudom kiejteni olyan szépen a szavakat, mint az angolok. Jó mondjuk, nem vagyok angol, de attól még tök jó lenne, ha így tudnék beszélni. Smith tanár úr párokba osztott minket én Hangát kaptam. Bár ne kaptam volna! Tudom múltkor azért csináltam hülyeséget és szakítottam Áronnal, mert a múltban hibázott. De Hanga! 

- Figyi, muszáj mesélnem! 

- Nem lehetne szünetben, most dolgunk van! Mit jelent a composition? 

- De ezt csak most tudom elmondani! Kit érdekel az angol, ha van egy tuti sztori!

- Mondjuk engem?

- Te mindig is ilyen izéke voltál, túlságosan érdekelt a tanulás…. – legyintett.

- Mondjuk, mert engem érdekel, hogy milyen évet zárok?

- De miért érdekel az téged? Soha nem értettem, hogy miért kell annyira hajtani, hogy évvégén jó legyen a bizi… Miért olyan fontos az, hogy jó bizid legyen?

- Mondjuk, hogy azt mutogathasd az unokáidnak, hogy milyen jó tanuló voltál.

- De engem ez hidegen hagy. Na szóval, Tibiről lenne szó.

- Engem meg ő hagy hidegen – válaszoltam egy kicsit indulatosan, mivel szerintem egyáltalán nem volt fair, hogy egy friss szingli előtt szippantották egymás száját.

- Képzeld el a Tibi ott aludt nálam szombaton. Tudod azután, hogy elmentél Ricsi nem volt hajlandó másról beszélni csak rólad. Egy kicsit idegesített az, hogy Tibivel el kell viselnünk, amíg ő rólad áradozik. Azt mondta irtó vicces csajszi vagy, meg, hogy te olyan kedves vagy még egy olyan alakkal is, mint ő és ráadásul még szép is vagy. Na, de nem Ricsi a lényeg. Tibi, miután Ricsi már lekanyarodott, eljött hozzám és filmeztünk, de mivel uncsi volt a film inkább kinyomtuk és Tibi mutatott sokkal izgalmasabb dolgot. 

- Mi volt az a sokkal izgalmasabb dolog? – Kérdeztem rosszat sejtve.

- Hát tudod…. amikor a nő és a hapsi, szóval együtt vannak és meztelenek.

Na neeee! Ez a Tibi mekkora egy paraszt! Eddig sem volt szimpatikus, mert teljesen átmosta Hanga agyát, de most már igen is problémás a dolog. Mármint az oké, hogy magadba, amikor egyedül vagy és senki nem lát, akkor olyanokat teszel, amiket már régen akartál, csak nem közönség előtt, de az, hogy egy tizennégy éves lányt vegyen rá, hogy az ő kedvéért nézzenek ilyet, ez eléggé felháborító. Sajnos éreztem, hogy Hanga mondanivalójának még nincs vége. Éreztem, hogy még mondani fog valamit, amire felkészültem ezek után.

- Szóval ezt néztük és Tibi teljesen feldobódott és irtóra mosolygott, meg bizsergett. Aztán lazán megcsókolt, de sokkal szenvedélyesebben a szokottnál és levette a kardigánomat.

- Hanga, ugye nem dőltél be neki? – Kérdeztem igen idegesen, de hagytam, hogy folytassa.

- Te nem tudsz semmiről! Had fejezzem be! Szóval Tibi a kardigánom után a felsőmet is levette és megkért, hogy én is segítsek neki vetkőzni. Én segítettem és ami ezután következett az maga volt a legromantikusabb dolog, ami valaha történt velem! Egyszerűen fantasztikus volt minden! 

- Hanga, tizennégy éves vagy! Neked ez még nem való! – ordítottam el magam. A tanárral együtt mindenki felénk fordult, Hanga vöröslő fejjel húzódott lejjebb a székén. Csöngetés után dühösen ostromoltam meg a büfét és vettem két kakaós csigát meg egy szendvicset. Az aulában elhelyezkedtem és elkezdtem zabálni (jó, igaz, hogy lány vagyok, de idegességemben képes vagyok irtózatosan zabálni). Áron, Molly és Ádám éppen az aulában lévő Bencéhez és Tomihoz tartottak (Tomi és Áron is megbeszélték a dolgokat, gyorsan lerendeztek mindent, az egyszer biztos). Molly valami oknál fogva átölelte Ádámot Áront, Áron pedig átkarolta a derekát. Ádám odaloholt a srácokhoz, Áron pedig, mintha egy dedóssal lenne dolga, felemelte Mollyt, aki sikítva csapkodott, hogy engedje el. 

- Engedj már el te nyomi! – visongott.

- Miért tenném? Talán nem jó, hogy ilyen magas vagy? – szemtelenkedett Áron.

- Remek egy másodpercig, de tegyél le! – förmedt rá, majd végre leengedte Mollyt és ő már rohant is a fiúkhoz. Áron még ácsorgott egy olyan pózban, mintha jól végezte volna dolgát. A jelenet szemlélése közben megettem mindkét kakaós csigámat, a szendvicset pedig későbbre vettem, de egyszerűen muszáj volt még ennem valamit, így hát nekiláttam a szendvicsnek is. Ahhoz képest, hogy egy perce még milyen gyermeteg hangulatban nevetgélt Molly, most olyan mérgesen szúrta le Áront. Valamin összekaptak és, mivel én a közelükben ültem, tisztán hallottam, hogy miről megy a vita.

- Te ütődött! Mi az, hogy az ilyen béna rap meg rock zenék a menők? Eléggé béna a stílusod – sértegette Molly Áron zenei stílusát.

- Csak egy okot mondj, hogy miért jobb egy nyomorult tuc tuc szám, mint a rock és a rap?

- Te mindig is ilyen nyomi voltál, képtelen voltál különbséget tenni a menő és ultragáz között.

- Miért lenne ultragáz az, hogy a rap jobb, mint a tuc tuc?

Persze idáig rendben is van, hogy ennyin veszekednek, de az, hogy ebből az ártatlannak induló vitából, milyen óriási nagy cirkusz lett! A végére már olyan szavakkal illették a másikat, hogy azt inkább nem írom le. Már éppen kezdtem volna röhögni, hogy hogyan lehet egy apróságon így összekapni, amikor falfehér lettem. Molly ugyanis békülésképpen megölelte Áront, amit ő is viszonzott. Lehet, hogy nem tartott sokáig az egész ölelés, mert két másodper múlva már szét is rebbentek egymástól, de ott helyben tátott szájjal figyeltem hol Áronra, hol Mollyra, akik mintha mi sem történt volna beszélgettek újra a bandával. Még bámultam volna egy ideig de arra lettem figyelmes, hogy mögülem folyamatosan a nevemet ismételgeti két hasonló hang, majd hirtelen elállták az utamat Zorkáék. 

- Végre megvagy! 

- Miért végre?

- Egész végig téged kerestünk! 

- De miért?

- Budiba! – mondta Zorka, majd bevontattak a lány mosdóba.

- Mi olyan fontos, hogy ide kellett engem rángatni? – néztem rájuk eléggé bambán.

- Hááát Hanga….

- Nektek is elmondta?

- Igen és azt is, hogy amióta elmondta neked, nem szólsz hozzá és nem érti miért, mivel amikor a plázában ittunk, akkor pont arról beszélgettünk, hogyha valaki ilyen idős korában „kipróbálja” a dolgot az nem bűn. 

- Én nem mondtam, hogy szentként fogom tisztelni az illetőt! Áront azért bántam meg, mert amikor ő megtette még nem is ismertük egymást, ráadásul szégyelli is a dolgot és nem úgy beszél róla, mint „élete legszebb élményéről”. Hangát ez a pasi teljesen megrontja! 

- Mi is ezt mondtuk neki, de ő azt hajtogatta, hogy nem érti az egészet. Nekem is voltak pasijaim, de én ravasz voltam és nem vittük el odáig…. – Szólt bölcsen Zorka.

- Persze, persze de ha nem nyitok rátok akkor már nem ezt mondanád – forgatta a szemét Dorci.

- Jó, Vendel lehet, hogy már azt tervezte, de ezért szeretlek, mert megállítasz az ilyen helyzetekben! Vagy várjunk… Talán Hugó volt az? Vagy Szabi? Már tökre nem emlékszem…. – vakarta a fejét Zorka.

- Bolond. Ezért szeretem én a filmsztárokat! Az igazi pasik csak kihasználnak és tönkreteszik az érzéseidet!

- Nem is tudod milyen egy igazi pasival járni, aki él és akit kedved szerint csókolgathatsz. Nem tudod, mert csak az ilyen Taylor Lautner félékért vagy oda. 

- Tudod, hogy a kedvencem Robert! – csillogtatta a szemét Dorci.

- Őőő lányok, akkor csak ennyit akartatok mondani? – néztem rájuk, mivel már kezdett kínossá válni, hogy csak úgy ácsorgok ott. Sajnos az ikrek nem hallották meg, hogy hozzájuk szólok, így tovább „beszélgettek”:

- Ugyan már… Tudjuk melyik Robert ÁRobert – heherészett Zorka.

- Jóvanna’ – vörösödött el Dorci.

- Nekem most nincs barátom, de én is szívesen lennék együtt a lovagoddal hidd el! Szívdöglesztően helyes és ráadásul nem is buta, mint a Bence volt, vagy az Ubul? Uhh… rohadtul nem emlékszem, de mindegy. Szóval, ahh nem hiába, jó az ízlésed.

- Kiről van szó? – néztem Dorcira.

- Őőőő…. ÁRobertről? – kérdezett vissza.

- Ajj, arról az Áronról, aki az osztálytársunk és járt veled, de te dobtad egy hülyeség miatt – mondta egy levegővel Zorka. Tessék? Dorci bele van zúgva Áronba? Na neeee. Ráadásul Zorka is „leszívdőglesztőzte”. 

- De te nyomorék! Miért mondtad el? Pont Iza előtt! 

- Ugyan, előttem nem titok. – Mosolyogtam rá – Mégis mióta tetszik? – tértem a lényegre.

- Első nap megtetszett! Egyszerűen a stílusa, annyira helyes meg okos is ééééés, annyira szeretem! Még soha nem éreztem így senki iránt, csak Robert iránt, meg az összes hollywoodi sztár iránt, de azok se voltak olyanok, mint ahogyan ő iránta érzek. Amikor belépett a terembe és megláttam, egyből elvörösödtem. Remegtek a lábaim, ha ott jött el mellettem és iiiiigen, amikor a szél odafújta az illatáááát. Hmmm…. – szagolt bele a levegőbe – legszívesebben elraktam volna egy befőttes üvegbe – áradozott, szinte nyál csorgatva. 

- Mármint Áront vagy az illatát? – kérdeztem nevetve.

- Mindkettőt.

Még szívesen kérdezgettem volna, de becsengettek, így nem tudtam neki mesélni Áronról, hogy mit kell úgy nagyjából tudni róla. Lehet, hogy szeretem Áront, de nekem befejeződött, így hanyagolnom kell őt, viszont az, hogy segítek egy olyannak,aki igazából megérdemli a szerelmet, mert semmi rosszat nem tett, na igen ez jó érzés és tökre örülök, hogy van kivel pletykálnom Áron tökéletességéről. 

Az egész napot innentől kezdve egyedül töltöttem, ami eléggé rossz volt. Hiányzott Hangus (nem, nem ez a Hanga, aki itt van és máris összemelegedett a hapsijával!) és Robi. Ó, igen, Robi. Ma egész nap nem keresett. Hiányzott, hogy legyen mellettem valaki, még ha nem is az az ember, akivel mindent meglehet beszélni, de azért jó lett volna, ha ott lett volna a közelemben. Zoé ma nem volt túl jó kedvében, úgyhogy ő nem hiányzott annyira. De ami suli után következett az egyszerűen hihetetlen volt! Hazafelé gyalogoltam, egyedül. Vagyis azt hittem, hogy egyedül! A suli kapujához érve Ricsit pillantottam meg. Egy egyszerű fekete dzseki volt rajta, a haja szintén tökéletesen be volt lőve, a nadrágja barna csőnaci volt és ugyanaz a bakancs, mint ami szombaton. Totálisan ledöbbentem azon, hogy ott láttam, de mivel már eléggé várt rám, úgy éreztem, hogy nem hagyhatom csakúgy ott. Így hát mellé léptem és már köszöntött is:

- Szia macsek! 

. Hányszor mondjam, hogy nem vagyok macska? – nevettem el magam.

- Akkor mi lennél szívesen? 

- Hmm…. Digimon! – Mondtam, majd elnevettem magam.

- Rendben Digigirl.

- Ahjj! Digimon! Nem Digigirl!

- Akkor Izamon – nevetett, majd átkarolta a vállam – elkísérhetlek valahová?

- Háát nem is tudom. Talán haza? 

- Ugyan már, egy gyors hamburger belefér nem? 

- Na, jó menjünk – adtam be a dereka, majd elindultunk a Mekibe. 

Ricsi irtó lelkes volt, beszámolt arról, hogy a sulijában ma cicaharc volt. Egy kilencedikes lány lesmárolta Tibit, majd egy másik lány egy akkora taslit adott a kilencedikes lánynak, hogy agyrázkódása lett.

- Jézusom! De Tibi nem Hangával jár? – rémültem meg.

- De, és ezt tiszteletben is tartja, ezért a smaci után nyomban lekoptatta Kincsőt.

- Kit?

- Kincsőt, úgy hívják a kilencedikes csajt.

- Meglepő módon ismerem.

- Komolyan? Honnan? Mondjuk nem rég jött a sulinkba egy másik gimiből…

- A mi giminkből ment át, az évfolyamtársam volt és előttem járt a volt barátommal.

- Neked volt barátod? – nézett rám ledöbbenve.

- Igen, de csak egy hétig, mert egy hülyeség miatt szakítottunk.

- Uhh, sajnálom – nézett le rám igen szomorúan. 

- Mindegy, nem számít – mosolyogtam rá, amolyan „már nem fontos, majd túl leszek rajta” stílusban. 

    Egyébként nagyon elvoltunk Ricsivel. Kajoltunk hambit meg kólát, aztán mivel szorított az idő és vissza kellett mennem színjátszóra, ezért könnyes búcsút vettünk egymástól és gyorsan visszasiettem a suliba. Mondjuk teli hassal igen nehéz futni, de végül is sikeresen beértem. Az aulába lépve várakoztak a diákok a szakkörökre és többen is „hú”-zással köszöntöttek, meg „ez a lány gyorsan túlteszi magát a történteken”. Amikor leültem az egyik székre, Hanga állt elém.

- Tök gyorsan összejöttetek Ricsivel! Ez olyan jó!

- Mi van? Én egyáltalán nem vagyok együtt Ricsivel, csak elém jött és bedobtunk egy hambit.

- Te nem érted a lényeget! Eléd jött és elvitt hambizni! Ez azért jelent valamit!

- Nem hiszem, hogy egy Mekiben töltött nap után egyből le akar fektetni – utaltam Hanga esetére.

- Most miért cukkolsz? Azért mert én nem ijedtem be attól, amitől te? Hogy engem nem zavart, hogy Tibinek már volt több csaja is előttem és én mégis mertem vele lenni? 

- Nem, Hanga nem arról van szó! – mondtam és már éppen mondani akartam, hogy Tibi ma csókolózott azzal a Kincsővel, akivel Áron járt. 

- Akkor miről? Nem értelek mostanában. Folyton csak a saját gondjaiddal vagy elfoglalva, mindig csak „Áron így….” „Áron úgy….”. És amikor végre örülhetnél, hogy van valaki, aki törődik veled és elhív különböző helyekre akkor meg megrázod a fejed és hátrálsz! Nem értem miért teszed ezt! Miért nem bírsz örülni Ricsinek? Vagy egyáltalán annak, hogy a legjobb barátnőd boldog?

- Mondjuk, mert eddig sem szívleltem a te Tibikédet, ráadásul még itt híreszteled a tegnapelőtti „csodálatos” estédet! Ha legalább megtartottad volna titoknak! Én tudod, hogy nem vagyok híve a „fiatalkorban elvesztem” stílusnak. 

- Akkor te minek vagy a híve? Áronnak? Őt már elveszítetted a saját butaságodból és most itt van Ricsi, aki…

- RICSI A BARÁTOM! – üvöltöttem el magamat, mert igen bepöccentem Hangára. Utólag belátom marhaság volt ezt kiáltani, mert az aulában lévők többsége félreértelmezte a mondatomat. Mindenki „húú”-zni meg tapsolni kezdett és gratuláltak nekünk. Sajnos arra már nem maradt időm, hogy megmagyarázzam a dolgokat, mert megérkezett a tanár, aki betessékelt minket a drámaterembe. Majdnem szakkör végéig gyakoroltunk az ünnepségre, amikor a tanár megszólalt:

- Gyerekek! Egy nagyon jó darabot találtam a karácsonyi műsorra, mivel Október 23. után arra kell készülnünk! A neve jégszerelem. És van benne egy valódi csók jelenet. 

- Hurrá! Melyik gyönyörűséggel kell eljátszani, mert akkor nyomban vállalom a királyfi szerepét! – kiáltotta be egy tizenegyedikes srác, de a tanár csendre intette.

- Nincs benne királyfi sem királylány. Egy nemes hölgy és egy szegény családból származó úr szerelméről lenne szó. Robi, esetleg vállalnád a szegény urat? – fordult Robi felé a tanár.

- Ki van zárva! Nem szeretnék szerelmi szálakba keveredni, köszönöm.

- Hmm…. Akkor esetleg.. Áron?

- Na, jó én elvállalom.

- Remek, akkor Izabella lenne a hölgy – jelentette ki egyszerűen. Na ne már.

- De tanárnő, én ezt nem vállalhatom el, mivel…

- Van egy barátja és ez megcsalásnak számítana – fejezte be helyettem Áron. A manóba, ő is hallotta, amikor kiordítottam, hogy „Ricsi a barátom!”. 

- Sajnálom, de ezt már előre kitaláltam, ezt a szerepet rád öntötték, a barátod meg biztos megérti majd, hogy a siker kedvéért teszed és, hogy ne hozz ránk szégyent. 

    Szakkör után dühösen léptem ki a dráma teremből, de előtte befutottam a lány mosdóba, hogy mennyire nézhetek ki szörnyen, mivel a kínos szituáció-sorozatoktól égett a fejem és melegem is volt. A gyors ellenőrzés után kiléptem a suli ajtaján, majd Áron várt valakit a korlátnál. Gondoltam bizonyára nem engem, hiszen megbeszéltük, hogy nem dumálunk egymással most egy ideig, de pechemre megszólított.

- Hé, várj egy kicsit léci! 

- Igen? 

- Mióta van barátod? – nézett a szemembe a válaszra várva.

- Nincs barátom.

- De az aulában ordítottad – röhögött – Iza, ami elmúlt, elmúlt, ha te már beújítottál azzal nincs bajom tudod, engem nem zavar….

- Áron, miért hiszed azt, hogy most azért nem lenne barátom, mert veled jártam és szakítottam? Miért? De ha tudni akarod az a Ricsi, akiről mindenki azt hiszi, hogy a pasim, nem rossz arc és nagyon is bírom! Képzeld el, nem akarta, hogy megfagyjak ezért teljesen önzetlenül vett nekem kabátot egy nagyon csinos sállal együtt! És még elém is jött a suliba, hogy elvigyen Mekizni. Nyugodtan mondhatnám, hogy a pasim, meg minden, de én nem érzek úgy iránta, hogy azt mondhassam, járunk. 

- Értem én, nem szeretem ha ideges vagy.

- Pedig most rohadtul az vagyok, mert mindenki összevissza terjeszt pletykákat rólam és ráadásul olyat, ami rohadtul nem igaz! Rohadtul utálom, hogy ezek a rohadt emberek mást se tudnak csinálni csak rohadt pletykákat terjeszteni! 

- Azt én sem szeretem… - mondta, csakúgy, mellékesen, amiből egyből leesett, hogy mire célzott: arra, hogy már mindenki tudja mi történt vele a nyáron és, hogy én ezért szakítottam vele. Még mielőtt elsírhattam volna magamat, megelőzött: - Igazad van, ebben a rohadt világban ezek a rohadt pletykák mindig fontosabbak, mint az, hogy annak az embernek higgy, akiben megbízol, és akit szeretsz. Még ha igaz is, akkor is úgy érzed becsaptak… - fejezte be, majd egy laza mozdulattal ott hagyott a suli előtt.