Szeptember 28., vasárnap

Egy gyorsan lezavart nap. Mivel ketten is megkértek, hogy adjam meg a leckét, (Hanga és Zoé) elszaladtam az egész hetes házival hozzájuk. Hanga nevetgélve köszöntött és meginvitált egy bögre forró teára. Gyümis volt. Nem volt kérdés, hogy iszok-e. Hiába Hangával tudok a legtöbb dologról beszélni, mégis most Zoénál maradtam tovább. Ugyanis feltűnt neki a túlzott jókedvem. Mivel, így is megtudta már valaki, nem akartam, hogy saját hibámból is megtudja még valaki. Szóval valami elég béna ürüggyel álltam elő, ami nem is vált be.

- Iza, hogy a francba hitted, hogy elhiszem azt, hogy azért vagy ilyen rohadt boldog, mert mostantól segíthetsz apukádnak a borkészítésben? Tudtommal nem is iszol. – Sütötte le a szemét.

- Miért? Megtörténhetne, nem? – néztem rá.

- Na, akkor miért is vagy ilyen boldog? Ja, csak nem egyből megbeszéltétek a dolgokat azzal a nyomorulttal, aki valami agyi betegség miatt folyamatosan bánt téged, vagy pedig agyon ajnároz?

- Nem is ilyen Áron! – sértődtem meg azon, hogy sértegeti a barátomat.

- Mindjárt gondoltam, hogy ez történt. De ennek miért kell ennyire örülni? Hiszen már évelején is sikeresen összevesztetek és kibékültetek, ez most miért más? – vont kérdőre.

- Mert, durvábban bántott meg és…és sokkal érzelmesebben békültünk ki… - füllentettem.

Igazából be is vált volna az egész, ha Zoé nem vesz figyelembe egyetlen szót is a mondatomból.

- Mit értesz az „érzelmes” alatt? – vonta fel a szemöldökét.

- Hát, hogy…. hogy is mondjam, hogy ne értsd félre…. Jobban figyelt arra, hogy mit várok el tőle meg ilyenek… - magyarázkodtam.

- Amennyit a magyarázatodból kilehetett hámozni értem mire gondolsz, de máskor normálisabban beszélj.

- Huhh, akkor jó…

- Ti jártok – jelentette ki egyszerűen, belém meg a frász állt.

- Neeeeem, dehogyis!! – Hárítottam.

- Akkor nem jártok – tanakodott – vagy mégis? 

- Nem járunk – mondtam nyugodtabban.

- Oké, akkor nem jártok – ismételte utánam.

- Őőőő, szia megyek, mert már mennem kell – néztem a falon lévő órára.

Sietősen elhagytam Zoéék rezidenciáját és igyekeztem a „Róner-féle szeretetszolgálat” felé, mert ugyebár a héten én adtam oda Zoénak, Hangának és Robinak is a leckét. Áronnal még este chateltünk egy kicsit, majd kinyomtattam a közös képünket, amit, gardróbom belsejére ragasztottam.