A tegnapi napomról nem sok mindent említenék, mivel csak annyi történt,
hogy megbeszéltük a dolgokat Robival, viszont Zoé még mindig nem akar velem
beszélgetni, egész nap Hangával és Robival voltam, nem sokat beszélgettem a
többiekkel, hanem csak úgy elvoltam. Persze, ha segítséget kértek tőlem, akkor
segítettem, meg ha nekem volt szükségem egy kis segítségre, akkor kértem, de
nem nagyon voltam közvetlen. Ugyanígy ma sem. Reggel megnéztem magamat a
tükörben, ahol büszkén tapasztaltam, hogy nyoma sem látszik az előző
pattanásomnak, így örömmel tapsikoltam, hogy a műtét sikeres volt. Ezalatt
értsük azt, hogy olyan ügyesen nyomtam ki a pattanást, hogy meg sem látszik.
Sajnos örömöm tovaszállt, amikor egy újabb piros pöttyöt figyeltem meg az
orromon. Ó remek.
Nagy nehezen, lehajtott fejjel baktattam a
másik utcába Robiért, aki már a ház előtt ácsorgott. Megbeszéltük, hogy együtt
megyünk suliba.
- Mit csináltál ennyi ideig? Már vagy húsz perce idekint állok – mormogott,
majd a karórájára pillantott – bocs, tizenkilenc perce. – Javította ki magát.
- Kamaszgondok – mutattam az orromon lévő pattanásra. Egy vállrántással
reagálta le a szerintem nagyon is szörnyű problémámat, de nem akadhattam ki
teljesen, mert elindultunk.
Harmadik óra után Hangával indultam
be a lány mosdóba a pattanásomat ellenőrizni és újból eltakarni.
- Nézd, szerintem elég az alapozóból, lassan úgy fog kinézni az orrod, mint egy
krumpli – forgatta a szemét Hangus jogosan, mivel már vagy ötödjére kentem rá
az orromon lévő pöttyre alapozót. Hirtelen nyílt az ajtó és Zoé állt meg
mögöttem.
- Izabella, mi a francot művelsz? Add ide azt a vackot! – Tépte ki a kezemből
az alapozót.
- Zoé, mielőtt egy újabb adagot kennél rá, engedd meg neki, hogy had mossa le
az előzőket – nevetgélt Hanga.
- Te aztán nagyon értesz a sminkeléshez – csóválta a fejét Zoé, közben meg az
orromon lévő vastag alapozó réteget mosta le.
- Nem nagyon szoktam. Nem vagyok egy nagy smink rajongó, de eddig azt hittem,
hogy legalább amikor szükségem van rá tudom használni, de úgy látszik most
csalódnom kell magamban. – Válaszoltam. Mindhárman elröhögtük magunkat és
elmondtuk rólam, hogy milyen béna vagyok.
- Kész is van. Nézd meg az eredményt a tükörben! – Mutatott a falon
elhelyezkedő tükörre.
- Tényleg nem látszik! Köszönöm szépen!
- Igazán nincs mit.
- Ő, Zoé! Nincs harag? – Néztem rá kicsit ijedten, majd elkezdtem morzsolni az
ujjaimat válaszra várva.
- Iza, én tudom, hogy szeretnél mindenkinek megfelelni és ezért kezdtél el
mindenkivel úgy viselkedni, mert azt hitted, hogy ez nekem is bejön. De látod
az emberek nem egyformák. Örülök, hogy ezt észrevetted és változtattál magadon.
Vagy is inkább, hogy önmagad lettél.
- Akkor ez most mit is jelent?
- Tudod te azt – veregette meg a hátam és kiment a vécéből. Azonnal széles vigyorra
húztam a számat, mert tudtam, hogy kibékültünk. Viszont az egész szünetem
elment azzal, hogy eltűntessem a pattanást. Iszonyat gyorsan rohantunk a
szekrényeinkhez mivel tesi következett.
Az órán párokban dolgoztunk. A tanár
úr nem engedte meg, hogy azzal legyünk, akivel szeretnénk és én Kincsőt kaptam.
Remek! Miért is ne pont őt! Egész órán vinnyogott, hogy túl gyorsan futok, meg
hogy ki akar ülni, mert rosszul van. Végül kiült és egyedül kellett csinálnom a
páros váltó futást, amiben majdnem utolsó lettem. Mindenesetre az öltözőbe érve
mosolyogva jegyeztem meg magamban, hogy kemény küzdelem árán lettem
utolsóelőtti, szóval jár nekem a taps. J Az egész osztály péntek hangulatban volt, így nem nagyon figyeltünk az
elkövetkezendő órákon. Minden órának vége lett én pedig örömmel léptem Robi
mellé, hogy induljunk haza.
- Nincs kedved átjönni? Úgyis hétvége lesz – próbálkoztam.
- Nem hiszem, hogy el tudnék menni. Ahogy hazaérek, indulok is Tiszaörsre.
- Minek mész te oda?
- Dolgom lesz ott a hétvégén. Vasárnap koradélután jövök, ha gondolod, akkor
átugorhatok.
- Jó, de aztán gyere.
- Ígérem – tette a mellkasára a kezét, mintha esküt tenne.
Hát mit ne mondjak. Lehet, hogy jó, ha mindenkivel jóban van az ember, de van,
amikor jobb, ha csak pár baráttal is, de gazdagabb vagy. Minden egyes pillanat,
amit megélsz velük, sokkal fontosabb, mintha csak arra törekszel, hogy
mindenkinek megfelelj. Nagyon jó, hogy erre rájöttem. Vagyis inkább, hogy
rávezettek. J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése