Újulás és egy kis interjú!

Sziasztok! :D

Így még soha nem írtam nektek, de most úgy gondoltam, hogy megteszem. Először is, mint látható a dizájn teljesen megváltozott, egy fejléccel lettem gazdagabb, amit Alex Rodrigueznek köszönhetek! Viszont a stílusa a blognak nem maradhatott ugyanolyan, hiszen a fejléc és a stílus nem passzoltak össze, így a barna-narancssárga korszakot elbújtattuk, helyére pedig ez a rózsaszínes árnyalat került (mondjuk nem bírom a rózsaszínt, de be kell vallanom, hogy így néz ki a legjobban). Szeretném megköszönni nektek, olvasóknak, hogy követitek a blogomat és mindig érdeklődve várjátok az új részt. Az utóbbi napokban egy kicsit sziesztáztam és egyáltalán nem írtam, mert úgy éreztem muszáj pihennem. De mint látjátok visszatértem. Hoztam is részt, és hozni is fogok. Most éppen büszke vagyok magamra, amiért nem hagytam abba az írást és folytattam, amit elkezdtem. Elmondom, hogy mennyiszer kezdtem bele egy "könyv" írásába, azzal a szándékkal, hogy majd híres írónő leszek (ez persze kiskoromban volt). Sose jutottam a végéig egyik történetemnek sem. Nem agyaltam újabb részeken, mert meguntam. Remélem, hogy ezzel a bloggal nem így fogok járni, de úgy érzem, hogy nem. Mivel ti mindig lelket öntötök belém, ha éppen el vagyok kenődve valami miatt, és olyankor újult erővel fogok neki egy újabb rész írásához. Szóval nagyon szépen köszönöm, hogy olvassátok a blogomat és kommentáljátok a nektek tetsző/nem tetsző részeket, vagy rosszallóan tekintetek a karakterekre, ha hibáznak vagy visongtok ha valami jó történik. Ez nekem nagyon jól esik! Az elején, amikor kezdtem a blogot, szinte csak magamnak írtam. Meg is fordult a fejemben, hogy minek írjak, ha senki sem olvassa. Aztán egyszer csak egyetlen egy megjegyzésre lettem figyelmes. Hihetetlenül boldog lettem tőle és hozzá is fogtam az új rész írásához. Szóval utoljára is megköszönöm, hogy itt vagytok és biztattok, hogy igen a Szent Johanna Gimire épül a történetem, mégis ha beleolvas az ember tudja, hogy eltér tőle.

Most pedig hoztam egy kis "interjút" mert egy lány kérdéseket tett fel nekem, így hát gondoltam, ezt is megosztom veletek, ha már így belejöttem a dolgokba. :D

Klaudia: Ágnes mesélj már egy kicsit erről a Holmann gimi cuccról. Mármint a háttérről, h mikor kezdted el, szülőknek véleménye, meddig tervezed a folytatást, volt-e előzménye vagy bármi :D

Én (Ági):  Egyfajta interjú^^ jó leírom. 

Annyi volt az egész, hogy eddig is szerettem írni, de soha sem tudtam, hogy miről írjak. Aztán olvastam Laura könyvét, ebből lett is ihletem, de nem mertem elkezdeni írni. Aztán olvastam a Szent Zsófia Gimit és éreztem egyfajta lehetőséget, hogy én is elkezdhetném. Elkezdtem. Írtam mindenről, ami eszembe jutott. Törekedtem arra is, hogy eltérőbb legyen az SZJG-től és inkább olyan legyen, mintha rólam szólna. Csak a probléma az, hogy velem semmi izgalmas nem történik és még fiúm sem volt, tehát ezek a részek elég sok gondolkodási időt igényeltek, hogy milyen téren jöjjenek össze a karakterek és miféle barátságok alakuljanak ki. Tehát a lényeg, hogy mindig történjen valami, még a legunalmasabb napokon is. A legátlagosabb dolgokat akartam, nem egy mesét arról, hogy járnak és örökké együtt, mert a valóéletben is történhet hasonló, hogy "első látásra szerelem" aztán már egyből szakítanak is. A történetet február végén kezdtem el írni, de csak márciusban lett belőle blog. Azért nem egyből, mert attól féltem, hogy elkezdem és nem fogom folytatni. Anyu eleinte mindig elolvasta, de mindig csak azt mondta, hogy "nagyon jó". Ezzel nem mentem sokra, nekem több vélemény kellett. Dóri volt az első ember, akit mindig részletesen kikérdeztem minden részről és ő mindig leírta az igazat (már, ha ez hosszas faggatás után történt, de akkor is sikerült kiszedni belőle valamit:DD) A folytatás. Végig szeretném csinálni, nem szeretnék csalódást okozni senkinek és nem szeretnék magamban sem csalódni. Anyáék mindig azt mondják, hogy majd adjam ki. Hát nem tudom... két dolog miatt nem. Egy: Laura miatt. Félnék írni neki, hogy "elnézést, de kiszeretném adni ezt könyvként, csak hát a szent johannára épül" én ehhez túl gyáva vagyok. Meg mert szerepel benne egy fiú is. Az ismerőseim hamar ráismernének és azért az tök ciki lenne. Kettő: lehet, hogy ez csak blogként meg állja meg a helyét.