Január 5., hétfő

– Elnézést, de csak most szóltak, hogy ma nem lesz Mr Smith – kért elnézést a tanár úr. Lepakolta a naplót a tanári asztalra. – Úgy látom, eléggé meg vagyunk fogyatkozva. Kik a hiányzók?

Felváltva bediktáltuk, hogy kik hiányoznak, majd megkérdezte tudunk-e valamit róluk. Én csak Zorkáékról tudtam, így elmondtam, hogy ők miért nincsenek. Igazából az egész angolóra osztályfőnökivé vált, megbeszéltük a további dolgokat. 

– Remélem, mindenki tudja, hogy már csak két hét van félévzárásig, így aki kétes jegyre áll, szedje össze magát! – emelte meg a hangját Bácskai. Mindenki tudta, hogy ennyi van hátra, de senki sem akarta komolyan venni a dolgot. Két tantárgyból négyes leszek, de annyi baj legyen. Az óra többi részében még szóesett a második félév menetéről is. Elmondta a programokat, kérdezgetett minket, hogy akarunk-e kirándulni. Még szép, hogy akarunk! Amikor lement az összes megbeszélni való, Bácskai úgy gondolta, hogy felolvasást tart nekünk, így elkezdte olvasni a suli házirendjét. Mondhatni, fantasztikus volt. A mellettem lévő Áron hamar bealudt, csak a szuszogását hallgattam végig. Életem leghosszabb huszonöt perce volt, de komolyan. 

    Mikor kiszabadultunk álomvilágból, mehettünk a tesi öltözőkbe. Hátha az felébreszti az osztály megmaradt részét. Bezzeg az a-sok! Tőlük senki sem hiányzott. Meg is lepődtem, hogy mindenki makk egészségesen öltözködik, míg én Fanni, Anett és Molly társaságában némán váltottam át a ruhámat. Komolyan, olyan volt, mintha megfeleztük volna az öltözőt. Egyik felén mi öltöztünk, a másik felén az a-sok. Míg ők nevettek, hancúroztak és jól elvoltak, mi kissé feszélyezetten méregettük hol egymást, hol őket. Nem volt túl kellemes. Körülbelül ilyen csendben telt az egész nap. Még Molly is csendes volt, olyan furcsán titokzatos. Rá nem jellemző, hogy nem szólal meg, mert általában mindenkire van valami megjegyzése. 

    Felszálltam a buszra, ami tömve volt, így végig álltam. Áron egy idős néni mellett üldögélt, aki folyamatosan kérdezgette. Nem tudom, hogy ismerték-e egymást vagy sem, de akkor olyan volt, mintha évek óta ismerősök lennének. 

 – Ismered? – kérdeztem tőle. Először kérdőn fordult felém, majd megrázta a fejét.

 – Nem, most beszéltem vele először. Amúgy kedves néni. 

– Aha – nyögtem ki, miközben megláttam, hogy közeledik felénk Ricsi. Ezek szerint Tibi említést tett neki rólam. Egy perccel később már ott ácsorgott mellettem, Áront udvariasan köszöntötte, ami rendkívül fura volt. 

 – Tibi mondta, hogy szeretnél velem találkozni. 

 – Ja, igen. Igazából nem tudtalak hol értesíteni, mert anyu elvette a mobilomat és a laptopomat, a másik számítógéptől meg el vagyok tiltva. Csak vissza szerettem volna adni ezt – kezdtem el kotorászni az úszótáskámban. Amikor hazaértem a gimiból, átraktam ebbe a táskába is, hátha találkozunk. Így is lett, még jó, hogy ilyen előrelátó voltam. – Tessék – nyomtam a kezébe a telefont. 

– Ú, kösz – válaszolta zavartan. 

– Csak ennyit szerettem volna. 

– Értem, akkor megyek is, sziasztok – intett egyet, majd ment is tovább. 

Ösztönösen Áronra néztem. A szeméből azt olvastam ki, hogy erősen gondolkodik. Elindultam, majd egy kisebb fáziskéséssel utána jött ő is. 

    Az öltözőben az én sajátos tempóban magamra öltöttem az úszódresszemet, feltettem az úszószemüvegemet és be is sétáltam a medencetérbe. Az edző már számolta össze a jelenlévő úszókat, amikor odaértem. Még csak egy hónapja kezdtem el ebbe az egyesületbe járni, de máris imádtam. Nem tudom, hogy kezdeti lelkesedés vagy csak tényleg ennyire jó, de én szerettem. Áron először volt itt, az én hatásomra döntött úgy, hogy elkezd járni. Nem tudtam, hogy ennyire szeret úszni, úgy gondoltam, hogy csak táncolni szeret ennyire. Edzés után is együtt mentünk haza, így volt alkalmam rákérdezni. 

– A tánccal hogy állsz? 

– Hm? – húzta ki az egyik füléből a fülhallgatót. Gondolom nem számított rá, hogy beszélgetni fogunk. 

– Csak azt kérdeztem, hogy táncolsz-e még. 

– Ja – vágta rá, de nem dugta vissza egyből a fülhallgatót, hanem várt még egy kicsit. – Amúgy, jövő hónapban lesz egy versenyem, eljöhetnél. 

– Mikor? 

– Azt még nem tudom, de majd mondom, mivel egyikünknek sincs mobilja. 

– Neked is elvették a szüleid? 

– Nem, szimplán elhagytam valahol. 

Ebben a pillanatban érkezett meg a busz. Mindketten felszálltunk, majd elfoglaltunk egy-egy helyet. Most kevesebben utaztak. Áron folytatta a zenehallgatást, én meg néztem ki az ablakon. Nem sok új dolgot láttam, csak a boltokból kiáradó fényt és az arra járkáló embereket. 

    Otthon leültem a tévé elé, hogy majdcsak lesz valami sorozat, ami elszórakoztat, de anyu kikapcsolta. Mi van, már tévézni sem lehet? Annyira azért nem volt durva az a szilveszter este… legalábbis szerintem. 

– Lecke? – bökte ki ezt az egy szót. 

– Kész.

– Hadd lám! 

– Anya! Most ezt fogjuk játszani? Attól, hogy szilveszterkor nem volt minden rendben, attól még ugyanúgy fogok tanulni – Mondtam és beviharzottam a szobámba. Nagyszerű, a saját anyám fellázadt ellenem. Minél hamarabb meg kell tudnom, hogy mi volt az a durva dolog, amit Ricsivel itt műveltünk. Hacsak… talán még maradt egy ütőkártyám. Kiosontam a szobámból és lefelé vettem az irányt. Anya még ugyanúgy a nappaliban volt, mint két perccel korábban, mielőtt hisztérikusan bevonultam a szobámba. 

– Ha már ennyire nagy bűnt követtem el, hogy beosztást is készítettél nekem…

– Nem készítettem beosztást – ellenkezett. 

– Dehogynem! Láttam a hűtőn! 

– Jó, mindegy, mondjad – siettetett. 

– Mi történt aznap este a szobámban? 

– Ezek szerint az a fiú még mindig nem mesélte el? – kérdezett vissza. Valószínű Ricsire gondolt. 

– Nem éppen. 

Nem válaszolt csak mélyen a szemembe nézett. Ó, szóval valami olyasmit. Hirtelen sápadtabbnak éreztem magam. 

– Mielőtt még teljesen kiborulnál, nem történt semmi, mert voltál annyira „normális” – mutatott idézőjeleket az ujjaival –, hogy nem engedted neki, hogy megcsókoljon – mondta ki. Na jó, oké. Most komolyan egy csók miatt akadtak ki ennyire? Hát ezek lennének az én szüleim. Lesütöttem a szememet és nem szóltam semmit, nem akartam nagyobb büntetést kapni. Visszamentem a szobámba, elővettem egy kis noteszt és rajzolgatni kezdtem bele. Jó program, mi?