Kényelmetlenül ébredtem fel. Amikor a szemeim
kipattantak, még akkor is sötét volt. Ráadásul roppant büdös. Nem tudtam
elképzelni, hogy mi a rák történt az este, de azt tudtam, hogy jó helyen nem
lehetek. Ahogy felültem a sötétben, bevertem a fejemet a mennyezetbe (?).
- Mi a…? – simítottam meg a hajam, majd elkezdtem dübögni a plafonon. Kiderült,
hogy nem plafon volt, hanem egy szemetes konténer teteje. Felnyitottam és
kimásztam belőle. Körbenéztem, de még így, nappal sem esett le, hogy hol
vagyok.
- Mielőtt megkérdeznéd, nem messze vagyunk a házatoktól. – Szólalt meg a
kukából egy ismerős hang. Ricsi ásítozva mászott ki és megállt mellettem.
- Pontosan mennyire van innen?
- Csupán tizenhat utca.
Tizenhat? Tényleg, nagyon közel van… Mielőtt elindultunk volna, gondolkozni
kezdtem. Valahogy kiesett minden az estéből. Odáig minden tökéletesen tiszta,
hogy rendeltem egy őszibarack lét, de azután… Basszus! Lemaradtam az éjfélről
és a tűzijátékokról. Most erre mit mondjak? Az volt a kedvencem a
szilveszterben, hogy megannyi színes kis vacak játszadozik az égen, hangosakat
durrogva. Egy csalódott sóhaj hagyta el a számat.
- Minden rendben? – simította meg a hátamat. Semmi sem volt rendben. A szüleim
kinyírnak, ha hazaérek, eltiltanak mindentől, ráadásul még egy köd fedte estét
is ki kéne nyomoznom. Mert szerintem az, hogy én és Ricsi egy szemetes
konténerben ébredünk újév napján az nem teljesen normális.
- Persze, csak nem rémlik az éjszaka. – Húztam el a számat.
- Baszki, nem hiába – nevetett fel. – Inkább hazakísérlek.
- Oké – mondtam és kezdett jobban érdekelni, hogy mi miatt nem emlékszem
semmire. Jó, azért vannak halovány emlék foszlányok, de nem hinném, hogy egy
bokorban guggoló emberről, néhány cigiző tagról, és a szobámról bármi is
eszembe jutna.
Elindultunk hazafelé, Ricsi zsebre dugott
kézzel ment mellettem, én meg agyalni kezdtem. Jobban mondva kombinálni. Soha
nem volt még ekkora kiesés az életemben, szóval ez teljesen természetes –
legalábbis szerintem. Ahhoz képest, hogy tizenhat utcányira voltunk, nagyon
gyorsan hazaértünk. Az utcaajtóban Ricsi egy „ügyesen” kijelentéssel
továbbállt. Nagy levegőt véve nyitottam ki az ajtót, aminek nyikorgására nyílt
a bejárati is. Anyu dugta ki a fejét. Oltári dühös volt. Még ha nem is szólalt
meg, az arcából simán ki lehetett olvasni.
- Nocsak, úgy látszik, a kisasszony szeretne még itt lakni – jegyezte meg. Na
jó, az oké, hogy nem emlékszem semmire, de könyörgöm ezt miért mondta?! Persze,
hogy itt akarok lakni!
- Őőőő, bemehetek?
- Nem is tudom… gyere – tárta ki az ajtót. Anyut utoljára akkor láttam ilyen
mérgesnek, amikor hatévesen egyedül maradtam itthon és mindent összevissza
törtem. Bánatos arcot vágva csoszogtam be a házba, ahol már apu is várt engem.
Ő is mérges volt, de jobban haragudott rám, mint amennyire akkor. Amikor anya
becsukta az ajtót, apa mellé lépett és ketten néztek olyan mérgesen, ahogyan
csak két szülő tud bűnös gyermekükre.
- Higgyétek el, meg tudom magyarázni – kezdtem bele azzal a sablonnal, amit
mindenki használni szokott ilyenkor.
- Kisasszony, mégis mi volt ez az egész? – tette fel a kérdést apu. Ugye most
csak szórakozik? Nem emlékszem semmire, de azért válaszoljak… logikus.
Elkezdtem kutatgatni a gondolataimban, de nem villant be semmi. Még mindig csak
ugyanaz a három kép váltotta egymást az agyamban.
- Figyeljetek ide, én tényleg nagyon sajnálom, hogy nem értem haza időben meg
minden… - kezdtem bele a dolgok magyarázásába, de apu közbeszólt.
- Igen is időben itt voltál, nem is ezzel volt a probléma… de, mint látom, nem
nagyon emlékszel a dolgokra – rázta meg csalódottan a fejét. – Menj a szobádba!
– mutatott fel a lépcsőn. Hát, oké. Felbicegtem a szobámba (elkezdett fájni) és
egyáltalán nem fogadott szép látvány. Hiányzott valami. A laptopom és a
telefonom helyett egy másik telefon volt ott. Mégis mit jelentsen ez? Elveszik
a laptopom, de egy sokkal jobb telefont hagynak a szobámba? Nem értem a
logikát.
Lehuppantam az ágyamra és éppen
nyúltam volna az íróasztalomon heverő telefonhoz, de anyu akkor nyitott be.
- Remélem, tudod, hogy most egy darabig nincs laptop, sem net, sem barátnőzés,
illetve barátozás – köhintette. Bár tudnám miért. Édes istenem, meg kéne már
tudni mi történt.
- Pontosan meddig?
- Majd meglátom – mondta sejtelmesen és kilépett a szobámból.
Most már volt alkalmam arra, hogy birtokomba vehessem az asztalon heverő
telefont. Tudom, nem szép dolog, de legalább azt meg kéne tudnom, hogy kié.
Kezembe vettem, jól megvizsgáltam, majd amikor fel akartam oldani, kopogtak az
ajtón.
- Tessék?
- Szia, Vivi vagyok, csak a cuccomért jöttem – nyitott be óvatosan.
- Gyere nyugodtan – engedtem be.
Miközben pakolt, gondoltam rákérdezek néhány dologra.
- Vivi, tudsz nekem segíteni?
- Attól függ, miben kell az én segítségem.
- Mi történt velem tegnap este?
- Hulla részeg voltál, a fiúkkal együtt. Kivéve Áron, mert ő nem rúgott be…
annyira – tette hozzá.
- Azt mindjárt gondoltam.
- Pontosan mennyire emlékszel? – nézett a szemembe.
- Addig mindenképpen, amíg meg nem rendeltem azt a hülye barack lét és Áron ki
nem fizette. A többi homályos. Voltam itthon is?
- Ja. Asszem Ricsi társaságában jöttél haza.
- Komolyan?
- Igen.
- Akkor ez az ő telefonja? – forgattam meg az ujjaimmal az eléggé menő LG
telefont.
- Nem! Azaz, lehet – korrigálta. Különös.
- Tényleg, mindenkiről hallottam az este folyamán, kivéve Ádámról. Vele mi
történt?
- Megunta, hazament – sűrítette két szóba a választ.
Mire összeszedte a holmiját kiderült, hogy valamit kevertek az italomba,
tömérdek mennyiségű sört ittam, ami miatt Áron detoxba akart küldeni, egy
teljesen ismeretlenek által szervezett házi buliba mentünk, ahol szintén
elkezdtem vedelni, aminek következtében jött a felmentő seregem. Végül
verekedtem egy ismeretlen lánnyal, flörtöltem valakivel (a drága Vivien titokzatoskodott,
ugyanis nem árulta el a nevét), ami abból állt, hogy fogdostam a seggét, meg „kellesz
nekem; istenem, de helyes vagy; mindjárt pucér leszek” kijelentésekkel
bombáztam. Én már itt elsüllyedtem volna a föld legeslegmélyére, mert…
1. Ki az a barom állat, aki így flörtöl?
2. Ráadásul egy fiúval?
Utána összevesztem Áronnal valami olyanon, hogy a lovagom akart lenni, de nem
engedtem meg, ezen besértődött, aztán Ricsivel leléptünk hozzánk és ennyi.
Eddig tudom, de azt, hogy utána miért ébredtünk egy kukában, na az nem derült
ki. Hatalmasat sóhajtottam, majd feloldottam a telefont. Le volt kódolva. A
francba! Pedig, ha be tudnék lépni a telefonba, akkor biztosan találnék még
valamit. Elvégre, ha ez Ricsi telefonja, tuti adott életjelet magáról, ha nem
is mindenkinek, de Tibinek biztosan leírta, hogy mit csináltunk nálunk. Dühösen
ledobtam az íróasztalomra és bebújtam a takaróm alá.
Kövii<33:D
VálaszTörlésKövit gyorsan!!!! Nagyon gyorsan!!!!! <3 :*
VálaszTörlés:D
Szia! Előre szólok, hogy ez egy hosszú komment lesz, talán kettő, vagy még több. Egyébként szokásom a bőbeszédűség, de ez nem ide tartozik. Azt is előre bocsátom, hogy ez egy építő jellegű kritika lesz. Nem vagyok ebben mester, és nincsen kritikás blogom sem, de én is írok, így az apró, de fontos hibákat meglátom. Nem szeretnélek megbántani, és remélem, hogy hasznodra válik majd, amit leírok, és hidd el, nem azért teszem, mert rosszat akarok neked, vagy mert ezzel élem ki a perverz kis vágyaimat. Azt is elmondom, hogy még nem olvastam el az egészet, mert alig pár napja találtam rá a blogodra az egyik csoport segítségével. A design-ról nem beszélnék, mert az, amit összehoztál, már nekem is magas, szóval ezt a témát ejteném. Illetve azt szeretném mondani, hogy a koroddal kapcsolatban nem vagyok tisztában, ami kicsit zavar, mert nem szeretek nálam idősebbekkel úgy beszélni, hogy én adok tanácsokat, és ha ez téged is zavar, akkor elnézést kérek. Elmondom, hogy én tizenöt vagyok, hogy legalább te tudd ezeket az adatokat, és ehhez mérhesd a kritikámat, meg azt, hogy mennyire bízol benne. Egyébként negyedikes korom óta írok, csak hogy ezen a téren se legyenek foltok.
VálaszTörlésA lényegre térve először a helyesírási hibákkal kezdenék. Egy-két helyen találtam vesszőhibát, de úgy általánosságban úgy látom nincsenek problémáid ezen a téren. Nem helyesírási, inkább formai hiba az, hogy gondolatjel helyett kötőjelet használsz, illetve az, hogy nem sorkizárttal írsz. Eleinte én is semmiségeknek hittem ezeket a dolgokat, de most már rájöttem, hogy sokkal jobban néz ki, ha így írjuk. Azt, hogy hogyan lehet bloggeren gondolatjelet írni, elég nagy rejtélynek tartom, ugyanis akárhol keresem, nem találom. A párbeszédeknél elég sok szabály van, amit be kell tartani, de egy idő után a gépelésnél rögzülnek benned ezek a dolgok, és fura lesz majd, ha másképp kell csinálnod, legalábbis a személyes tapasztalataim erre engedtek következtetni. Először is a párbeszédeknél a narrációt kis betűvel kezdjük, mint a válaszolta, mondta, felelte, kérdezte és így tovább. Ha ezeket használjuk, akkor a gondolatjel elé nem kell pontot tenni, de a kérdőjel és a felkiáltó jel marad. Ha viszont új mondatot kezdünk a gondolatjel után, akkor a pontot is kitesszük. Azt, hogy előtte és utána szóköz van, nem említem meg, mert ezt már te is tudod. Az elején, amit elolvastam (szeptember huszonhárom) elég sok a szóismétlés, a mondatait pedig nagyon gyakran értelmetlenek. Talán azért, mert a gondolataid gyorsabbak, mint az ujjaid. Az igék ragozását is van, hogy elrontod, főleg az összetettebb mondatoknál. Egyébként nem tőmondatokban írsz, ami nagyon felviszi a dolgot. A karakterekről egyelőre nem sok minden derült ki, de eleinte az egésznek nagyon SzJG-feelingje volt, és még most is látok benne ilyen részeket, legalábbis a programok láttán.
Áron nekem nagyon unszimpatikus, Robi sem jobb, néha egyáltalán nem tűnik jó barátnak, Zoé pedig olyan, mint Kinga a már említett Leiner Laura műből. Hanga egy kicsit virágos, Kincső sablonos, Molly karaktere érdekesnek tűnik, kicsit szomorú vagyok azért, amiért eddig, azaz addig, amíg olvastam, nem tulajdonítottál nagyobb jelentőséget neki. Abszolút nem tudom, hogy Anettel mi a probléma, értettem, hogy Iza miatt vesztek össze Hangával, de elég hirtelen jött ez az összeveszés, és részleteket sem tudtunk meg belőle, ami kicsit zavart. Szerintem nem dolgoztad eléggé ki a karaktereket, de lehet, hogy csak én nem látok még annyira bele a történetbe. Bár nekem általános problémám a könyveknél, hogy a főszereplőt utálom a legjobban, most nem így történt. Jól alakítottad a dolgot, hogy mindenkinek kitárulkozott, lényegében régen látott ismerősként kezelte a vadidegen osztálytársakat, és hogy ezt utána Zoé is megmondta neki. Szerintem ehhez nagyon naivnak és jóhiszeműnek kell lenni, de erre Iza gyakran rácáfol. És szerintem nagyon hamar jönnek az események, mintha egy már régen összeszokott osztályról beszélnél, legalábbis azon a szűk körön belül, ahol Iza mozog, ugyanis egyelőre nem vontad be az egész osztályt. A tanárok hozzáállása a tanuláshoz olyan, mintha általános iskolában lennének, szerintem a legtöbb helyen nem így viselkednek. Daniról azt írtad, hogy tíz éves, mégis néha úgy viselkedik, mint egy öt éves. Mármint a mostani tíz évesek már nem játszanak meg meséket néznek (sajnos), hanem számítógépeznek, van baráti körük, és ha mégis gyerekesebbek lennének, szerintem nem úgy viselkednének, mint ahogy leírtad. Persze azért lehetséges a dolog, de az átlag tíz évesek mégsem ilyenek. Igaz, róla sem hallottam sokat, szóval... A nagymama náluk lakik? Mert, hogy eddig nem derült ki, ahogy az sem, hogy a szülei mit dolgoznak, igaz, ez nem is központi téma. Ki milyen nyelvet választott? Lehet, hogy erről szó van a későbbiekben, de engem nem is az érdekel, hogy mit választottak, hanem, hogy miért hagytad annyiban? Miért nem írtad, hogy egy csoportba kerültek-e Hangával vagy valami hasonlót. Egyébként pedig nem így megy a dolog. A nyelvet a felvételinél kell megjelölni, mind a kettőt, és bár a könyvrendelés év elejére tolódhat, nem ilyen egyszerű. A gólyatábor pedig tudtommal arról szól, hogy a végzősök szívatják az elsősöket, legalábbis nálunk ez volt, és a többi gimiben is, amiről nekem tudomásom van. A tüdőgyulladásos sztori nekem kicsit fura volt. Mármint az ember nem egyik napról a másikra lesz beteg, még csak megfázni sem ilyen egyszerű, nem hogy egy tüdőgyulladást kapni. Akkor ott a köhögés, ami az egyik jele, kivéve a súlyosabb eseteknél, mert akkor már kórház, ezenkívül hát vagy mellkasi fájdalom jelentkezik. Nem tudom, hogy ezt saját tapasztalatból írtad-e, vagy utánanéztél, de ez egy kicsit pontatlan volt. És az is, hogy röntgentre másnapra volt időpont a mai egészségügy mellett.
VálaszTörlésA másik hasonló történet a nyaklánccal kapcsolatos. Már nem azért, de ha így vérzik valakinek a nyaka, akkor a tanárok talán megkérdeznék, hogy mi történt, és intőt adnának annak, aki ezt csinálta, még akkor is, ha akaratlan volt. Ugyanez a balhorogra. Keveset beszélsz a tanárokról és az órákról, humor sincs benne sok. Az is különös, hogy ilyen hamar barátainak nevezi őket, szerintem az ehhez szükséges bizalom több idő alatt alakul ki, de ez szubjektív dolog, és nekem gyakran mondják, hogy kissé társaságkerülő vagyok, szóval ezt nem érdemes annyira figyelembe venni.
Egy kicsit összeszedetlen voltam, ne haragudj érte. Lehet, hogy a későbbiekben még eszembe jutnak dolgok, amiket szívesen leírnék neked, mert számomra egy ilyen jellegű kritika nagy segítség. Remélem nem vetted tolakodásnak az én kis önkéntes akciómat, de úgy gondolom, hogy a történet remek, és mint láttad fel is iratkoztam, mert érdekel, ezért szeretném, ha minél ügyesebben csinálnád. Szerintem jól írsz, és ha ezeket a tanácsokat megfogadod, akkor még jobb lehet a történet. Ne haragudj, ha megbántottalak, vagy kioktatónak tűnők, vagy bármi olyat írtam, amiért jogosan haragudhatsz rám, ez nem állt szándékomban. Ha nem szeretnéd, hogy nyilvánosan megjelenjen a komment, nyugodtan töröld, vagy rejtsd el, ha ez lehetséges. Szerettem volna e-mailben írni neked, de címet nem tudok, és az kicsit személyesebb, mint egy komment, szóval egyébként sem lett volna jó, de ha esetleg elképzelhetőnek tartod, hogy ilyen módon felvegyük a kapcsolatot egymással, hogy ott mondjam el a véleményemet, akkor állok elébe. Remélem ezt sem tartod tolakodásnak. Köszönöm szépen, hogy elolvasod a kommentet, és azt is, ha válaszolsz nekem! További sok sikert az íráshoz!
VálaszTörlésTegnap elolvastam mindhárom megjegyzésed és nem találtam kioktatónak. Épp ellenkezőleg. Egyáltalán nem voltál összeszedetlen, sok mindenre ráébresztettél a történettel kapcsolatban, amikkel teljes mértékben egyetértek. Most viszont szeretnék azokra a kérdéseidre, illetve bizonytalan mondataidra válaszolni, amiket nem értettél a történettel kapcsolatban. Ugyebár írtad, hogy a karaktereket nem ismertetem, csak sodródnak az árral. Ami teljesen igaz és hála neked elkezdtem gondolkodni azon, hogyan lehetne őket jobban megismerni. A következő dolog, a pontatlanság egyes részeknél, az érthetetlen fogalmazás és néhány jelenet. Amikor azt írtad, hogy a tüdőgyulladásos sztori nem fekszik neked, mert pontatlanul van megfogalmazva és nem annyira valósághű, lényegében igaz, mert megtörtént velem, az már más kérdés, hogy rosszul írtam le az egészet és nem lehetett érteni mire akarok kilyukadni ezzel. Persze, ez az én hibám, de majd a későbbiekben igyekszem minden apró részletre odafigyelni és sokkal összeszedettebb részeket írni, mint akkoriban. A következő észrevételed, miszerint vannak benne túlzások, mint például a nyaklánc, a sok veszekedés, stb. Most, hogy mondod valóban... Elég visszagondolni azokra a részekre és máris frászt kapok magamtól, hogy hogy tudtam annyira eltúlozni egy parányi veszekedést és egyéb más dolgot is. A tanárok hidegségére viszont szeretnék rácáfolni. Valóban úgy írom le a dolgokat, mintha általános iskolai tanárokról beszélnénk, ami alapjába véve igaz, mert még csak most fogom elvégezni az általánost (tizennégy éves, nyolcadikos vagyok), viszont egy olyan gimnáziumban szeretnék továbbtanulni, ahol a tanárok nem hidegülnek el a diákoktól. Hidd el, ezeket a dolgokat tudom, mert két bátyám is ott tanult, ismerem a helyet. Valóban, amikor elkezdtem a történetet a gólyatáborral, nem sok fogalmam volt róla, hogy néz ki egy ilyen tábor, így csak össze-visszaírtam valamit, amiről akkor fogalmam sem volt, hogy nem igaz. Iza baráti köre egyik pillanatról a másikra alakult ki, ebben igazat adok (mint szinte minden másban), nem gondolkodtam, hogy először is meg kéne ismerni ezeket az embereknek, maximum utána lehetne őket barátnak hívni. Most pedig jöjjön az egyik legfontosabb észrevételed, az Szjg. Igen, mint szinte minden gimis blog, ez is abból indult. Lassan egy éve kezdtem el vezetni ezt a gimit, akkor ugye "menőnek" tartottam ezt az egészet,hogy a Szjg lesz a kiindulópont, mert így mindenki érteni fogja majd a történetet, vagy valami ilyesmire gondolhattam... akkor. Ma már én is jól tudom, hogy egy ilyen alapú blogot nehéz vezetni, mert hiába akarsz kitörni a híres könyvsorozat árnyékából, szinte aligha fog sikerülni. Ehhez rengeteg türelemre, fantáziára és akaraterőre van szükség. Nem tudom bennem mennyire van meg a három, de igyekszem kiküszöbölni. Sajnálom, azt a rengeteg hibát, amit elkövettem, szívem szerint újra kezdeném, nem így csinálnám, de ezt már nem tehetem meg. Nagyon szépen köszönöm, hogy őszintén leírtad a gondolataidat és szívesen felvenném veled a kapcsolatot, Google-n, illetve Facebookon megtalálsz. Tényleg köszönöm, sokat segítettél vele, és örülök, hogy követed tovább, remélem sikerül felvennünk a kapcsolatot!
VálaszTörlésSzia!
VálaszTörlésÖrülök, hogy hasznosnak tartod a kommentjeimet, és, hogy nem gondolsz kioktatónak. Ismerem az érzést, mármint azt, amikor kidolgozatlanul kezdesz neki egy történetnek egy könyv miatt. Őszintén szólva, az én gépemen is van egy rossz SzJG utánzat. Jelenleg én is írok egy gimis történet, igaz, ezt nem közlöm blogon. A blogodban rengeteg fantáziát látok, és ez az SzJG beütés igazából csak azért tűnt fel, mert általában kétkedéssel fordulok a gimis blogokhoz, kissé kritikus szemmel olvasom ezeket. Egyelőre október elejénél járok, de már ott is látszik, hogy fejlődsz, főleg, ami a helyesírást illeti. Arról, hogy sikerült-e kitörnöd az SzJG árnyékából, még nem tudom. Szerintem nem gond, hogy ennyi hibát követtél el, főleg, hogy eléggé tapasztalatlan írónak tűnsz. Ez legalább emlékeztet arra, hogy hol kezdted, és, hogy mennyit fejlődtél. A karakterek egyébként is nehéz téma, de az írás rejtelmeiről, technikáiról és egyéb, ehhez kapcsolódó dolgokról könnyebb lenne, ha privátban beszélnénk, úgyhogy élek a lehetőséggel, és megkereslek facebookon. Egyébként egyre jobban függővé válok a blogod irányában. Ez a Ricsis dolog nekem kicsit fura, de a történet és az írásmódod annyira tetszik, és annyira érdekel a folytatás, hogy ha tehetem, akkor azonnal olvasni kezdem. Igaz, így is lassan haladok, mert elég sok dolgom van. Remélem, hogy neked is megfelel, ha Facebookon vesszük fel a kapcsolatot!