November 8., szombat

A mai nap mentünk forgatni Ádámékhoz. Én kettőre mentem, anyuék hatkor jöttek a vacsorára. Ádáméknál már mindenki ott volt, aki akkor számított, én voltam az utolsó, aki hiányzott. 

- Mi lenne, ha a deszkázással kezdenénk? 

- Persze, dögöljek itt amíg ti leforgatjátok azt a szart… - mormogta Áron.

- Én úgyis kíváncsi vagyok a deszkás tudásodra – bólogatott Molly.

- Áron, neked úgy sincs más programod mára, minthogy kiverd magadból a másnaposságot, nekem viszont van programom – mosolygott elégedetten Bence.

- Nem a Denisszával randizol? – kérdezett rá Ádám, folyamatosan a vállát bökdösve.

- Deeee.

- Azért még igazán nem kell sietni… 

- Mondtam, hogy ne igyál, de te…. – rázta meg a fejét Ádám.

- Nem én választottam a piát, a pia választott engem – viccelte el Áron.

- De most nem kéne…

- Hagyjá’ má’! 

- Ilyenkor hagylak is… 

- Akkor csá – állt fel a székből és vánszorgott az ajtó felé.

- Nem ezt értettem az „ilyenkor hagylak is” alatt! Ezt le kell forgatnunk.

- Komolyan, nem értem, mi a francért vállaltad el a reklám készítést baszd meg?!

- Gondoltam hírnevet szerezhetnénk az egyesületeknek… te is belementél, úgyhogy maradj a seggeden! 

- Pff – pöfékelt, majd ledőlt a kanapéra.

- Akkor deszkázásra fel! – tapsolt kettőt Ádám, majd mindenki, aki számított elindult. A deszkás reklámfilmet egy parkban forgattuk le, afféle deszkás parkban. Én, mint operatőr az állványra pakolva a kamerát hallgattam Ádám kívánságait a filmmel kapcsolatban. Még szeptember elején volt az a kívánsága a Hip Hop egyesületnek, hogy legyen egy ilyen reklámja, amivel csalogathatják az embereket, de ugye Molly deszkázik is, így gondolta, hogy a deszkás egyesületnek is lehetne egy ilyen kis videója. 

- De várjatok! – Kértem egy kis figyelmet. – Ti akkor most mind egy helyre jártok Hip Hopra, meg deszkázni?

- Ja. Molly már régóta jár táncra – helyeselt Ádám.

- Akkor hogy lehet, hogy Áron nem ismerte meg első nap? 

- Bulatovicz, ha elmeséled neki….! – Fenyegetőzött Molly. 

- Azért mert Mollynak akkor még a háta közepéig ért a vörösesbarna haja és csak suli előtt sikerült neki átalakítani magát így a gólyatábor napján, amikor beállított én is fiúnak néztem – röhögött Ádám.

- Szóval ti már suli előtt ismertétek egymást? Az tök jó! 

- Valakinek jó, valakinek nem – vonta meg a vállát Ádám.

- Ezzel mire célzol?

- Áron és Imi világéletükben küzdöttek a másik ellen. Mindig a másikban látták az ellenfelet. Mindenben versenyeztek egymással és ha a másik veszített, akkor kitalált valami baromságot, amivel mélyebbre taszította a másikat. 

- Elverlek te barom állat, ha még többet kotyogsz! – Szorította ökölbe a kezét Molly. 

- Na, de elég a csevegésből! Kezdjük a deszkázást. 

- Amúgy, Molly, neked nem lett volna muszáj kijönnöd ide, elvégre te nem deszkázol.

- Mi az, hogy nem?! Én igenis deszkázok, abban is jobb vagyok, mint Áronka! 

- Mondjuk, mert ő nem gördeszkázik? – Tettem fel a költői kérdést.

- Csajok, vagyis Iza és Imi, kezdjük mááár! – Tapsolt kettőt türelmetlenül Bence.

A forgatással nem volt sok gond, Ádám, mint valami rendező, ügyelt arra, hogy mindenki a megfelelő pillanatban lépjen be vagy, hogy én a megfelelő szögből vegyem fel a dolgokat. A tökéletes munkáért mindenki kapott egy amolyan, Ádám-pacsit. J 

    Bence kivételével, aki már indult is készülődni, visszaértünk Ádámékhoz és már készülődtünk is, mert a Hip Hop filmet a nappaliban forgattuk le. 

- Remek, ezzel gyorsan megvoltunk, jöhet is a Hip Hop! – Lelkesült be teljesen a rendező.

- Na én kihiphoppolok a vécére, mert fúúú… - panaszkodott Áron, majd felpattant, mint aki nem lenne másnapos és bezárkózott a budiba. Két perc múlva kitámolygott és egy újabb inger következtében visszarohant. Majd ezt megismételte még kétszer. 

- Asszem engem vegyetek ki a filmből! Nélkülem is lesz olyan jó! Sajnálom ifjú testvéreim, de ilyen rohamokkal nem húzom sokáig eme szikrázó létformában – drámázott Áron a kanapén fekve. 

- Hagyd magad Rómeó és irány táncikálni.

- Ha akarsz egy kis hüsítőt a nyakadba, akkor oké – tápászkodott fel. 

- Isten őrizz! 

- Pedig csokis croissant és pirítós is van benne, szerintem ízlene nektek.

- Pfuj, hagyd már abba – ütögette meg a vállát Ádám. 

- Hééjj, ne ütögess, mert akkor vacsorát osztogatok! 

Sok vitát követően eldöntöttük, hogy Áront kihagyjuk a filmből, mert egyszerűen nincs olyan állapotban, hogy benne legyen, mondjuk végül már ellenkezett, mert akkor tök feleslegesen jött el és, hogy ez így hülyeség, így bemutatta tánctudását, ami a vécéhez vezette. Végül lefektettük a kanapén, ami igen nehezen ment mivelhogy pofozkodott, de úgy, mintha öt éves lenne. Ádám belecsípett a karjába, de csak később kezdett el fájni neki… egyből gyanakodni kezdtem, hogy valami nincs rendben.

- Mióta viselkedik így? – Kérdeztem hangosabban, mert Áron folyamatosan ordibált Mollyval.

- Tegnap este óta.

- Tegnap nem bulizni voltatok? 

- De.

- Mennyit ivott? 

- Csak elmentem pisilni és addig szerintem leitta magát a sárgaföldig.

- Meddig tart neked egy rohadt pisilés, hogy azalatt így leissza magát?! 

- Jóó, még utána megigazítottam a sérómat, ami nem egy kétperces meló.

- Hol van a számítógép? – Kérdeztem türelmetlenül.

- Fent a szobámban van, be is van kapcsolva, de miért olyan fontos ez?

Nem válaszoltam, csak felszaladtam a lépcsőn és a gépet letámadva, máris pötyögtem be a megfelelő szavakat. Ahogy gyanítottam! A tünetek alapján, csakis ez lehet. Alkohol mérgezés. 

- Ki tud itt vezetni? – Loholtam le a lépcsőn.

- Áruld már el, hogy mi a franc van?! – Türelmetlenkedett Molly.

- Anyaaaa! – Ordított fel a lépcsőn Ádám.

Ádám édesanyja lesiet a lépcsőn és kérdőn a fia felé fordul, mivel Ádámnak fogalma sincs, hogy mi a probléma, így rám néz én meg mesélni kezdek. Ádám anyukája megerősítésre várt, de a többiek eltöprengtek azon, amit mondtam, majd igazat adva nekem fogták a kanapén tomboló Áront, akit Molly fogott le, és berakták a kocsiba. Onnantól kezdve rám és Mollyra nem volt szükség, így hazamehettünk. 

    Egyedül baktattam az úton és úgy figyeltem az egyre hűsülő levegőt. Aztán hirtelen egy autót láttam velem szemben jönni. Ismerős volt, olyan volt, mint a miénk, majd leesett, hogy elvégre én nekem még maradnom kéne Ádáméknál a vacsora miatt. Csak hát közbejött ez a dolog, és nem szóltunk anyuéknak, hogy még sincs vacsora. Mivel apu megismert, lehúzódott az autóval.

- Hát te? Hová sederegsz így egyedül?

- Haza, mert a forgatás közben történt egy kis baj – ültem be a kocsiba és mesélni kezdtem. Anyuék bólintottak, majd ugyanúgy Ádámék felé mentek, mert hát jó lenne megkérdezni erről őket is, hogy most akkor hogyan lesz ez az egész vacsora. Odaérve apu felhajtott a bejáróra. Ádám anyukája már is fogadott minket és elnézést kért, hogy hazaküldött engem, mert a nagy sürgés-forgás közben teljesen kiment a fejéből a vacsora.

- Na és, hogy van a fiú? – Kérdezte apa.

- Már jobban van, ott lenyugtatták, pihen egy kicsit és ha minden igaz, holnap haza is engedik. Viszont eltiltották az alkoholtól.

- Amitől én is eltiltottam, csak nem hallgatott rám – rázta a fejét nagy bölcsen Ádám.

- Ha jól tudom, te éppen azt a nyomorúságos frizurádat szépítgetted… az alatt az idő alatt simán betolhatott 1-2 sört.

- Ugyan anya, 1-2 sörtől senki nem kap alkohol mérgezést! Áronból kitelik, hogy össze-vissza igyon. 

- Ez az a fiú? – Hajolt közelebb anyához apa, de még így is hallottam a sutyorgást.

- Igen, ez az a fiú.

- Szent Isten, de jó hogy nem egy ilyen kis féreg alakkal tervezgetett Iza… Sokkal jobban illik hozzá ez a fiú – bólintott a fejével Ádám felé. Te jó ég, apa beindult pasifronton, amit én nem nagyon díjazok. Ha elrontok valamit, akkor viselem a következményeket, de hahó! Ez az én életem! Mondom! Ha rosszul döntök, akkor majd kapok egy pár pofont. 

    Kényelmetlenül érezve magamat, elkezdtem kavargatni a tányéromon lévő Carbonara-t és egész végig azon tűnődtem, hogy apa miért ellenezte ennyire az első szerelmemet. Ádámot meg miért isteníti? Sikerült kifigyelnem még néhány tanácskozást és folyamatosan Ádámot bámulta és bólogatott. Gondolom ez azt jelenti nála, hogy ő az én tökéletes férjjelöltem. Komolyan, már abba is belegondoltam, hogy mi lenne, ha a Hunor lenne az a fiú, akit apa kiszemel nekem. A világért sem hagynám, hogy rávegyen arra, hogy én Hunorral… jó, szegény, nem bántom többet, nem tehet arról, hogy ő ilyen. Végtelenül gonosz vagyok. De mindenkinek van egyfajta ízlése. Dani mellettem csöndben eszegetett és néha figyelte, hogy miről beszélgetnek a felnőttek. 

    A vacsora elfogyasztása után a szülők még beszélgettek én meg Dani és Ádám társaságában leültem a nappali kanapéjára. Egyszer erős kényszert éreztem, a vécé meglátogatására, de eszembe jutott, hogy azóta nagyon senki nem ment be oda, mióta Áron odaokádott. 

- Mikor fogjuk felvenni a másik reklámot? – Néztem Ádámra.

- Nem tudom. Majd akkor, ha Áron rendbe jön. Jövő hétvége?

- Nekem jó – válaszoltam. 

- Hopp! Bence írt SMS-t! Szerinted összejött Denisszával?

- Fogalmam sincs – ráztam meg a fejem. 

Végig húzta az ujját a kijelzőn és olvasni kezdte a bejövő SMS-t. Az arca széles mosolyra váltott, innen gondoltam, hogy Bencének összejött a randevú. Össze is pacsiztunk, utána elkezdtük vitatni Bence szerelmi életét. Kielemezgettük, hogy meddig tarthat a dolog, aztán rájöttünk, hogy ezt nagyon megsaccolni sem tudjuk, mivel nem ismerjük annyira a lányt. Körülbelül két perc után a suliról kezdtünk el tanácskozni, például, hogy miből írunk témazárót a héten. Elég sok mindenből és én még egyikre sem tanultam. 

Otthon elő is vettem az angol cuccomat és azonnal elkezdtem tanulni a füzetben, tankönyvben lévőket. Igazából nem tartott túl sokáig a tanulás, mert egy húsz perc múlva rájöttem, hogy nekem ez nagyon megy, így nem igényel túl sok ismétlést. Majd holnap még átolvasom és menni is fog a TZ. Az íróasztalomon heverő telefonomra pillantottam. Még mindig nem találtam meg a töltőt, ami már kezdett idegesíteni. Persze anyunak még nem mondtam, meg hát őszintén? Folyton elfelejtem és csak akkor jut eszembe, amikor meglátom a telót az asztalon pihenni. Benyomtam a laptopom és ott tanulmányoztam, hogy mit csináljak. Csatlakoztattam a kamerát és feltettem a gépre a deszkás reklám anyagát, aminek elkezdtem a szerkesztését. A zenét is kiválasztottam, ami elég sok időbe telt, de fél óra múlva megállapodtam a szerintem megfelelő zenénél. Az igazat megvallva, eléggé régen vágtam filmet, és akkor sem szerettem félbehagyni a dolgokat. Tehát körülbelül két óra múlva, annyit mondtam rá, hogy „okés”, majd lementettem a gépre és már csak a Facebookot böngésztem.

Elnézést a kései részért, de teljesen be voltam táblázva, plusz ötletem sem volt nagyon, így most egy rövidebb résszel érkeztem. Remélem nem lett olyan rossz, de most csak ennyit tudtam összehozni. :)