Köszönetnyilvánítás

Nos, ennek is elérkezett az ideje. Iza naplója betelt, így nem tudja tovább szolgáltatni nekünk az olvasnivalót egyszerű, hétköznapi életéről. Még azért reménykedik a folytatásban, de egyelőre erre nincs sok esély. 

Kedves olvasók, idelátogatók, nagyon köszönöm, hogy majd egy éven keresztül követtétek Róner Izabella naplóját. Hol örültetek döntéseinek, hol szitkozódtatok egy sort. Ezenfelül köszönöm a kedves hozzászólóknak, akik mindig bátorítottak, hogy hozzam a következő részt, de legfőképpen azoknak köszönöm, akik őszintén leírták véleményüket. Nem ócsárolták, nem szidták, egyszerűen csak kifejtették saját véleményüket, tanácsokat adtak a folytatással kapcsolatban. Köszönöm azoknak a Facebookos csoportoknak, ahol megoszthattam a legújabb részeket, és örülök, hogy voltak, akik várták a lány mindennapjait. De itt a vége... Úgy érzem ennél többre nem futja tőlem. Nem tudnék még három és fél évet leírni. A ti fantáziátokra bízom a továbbiakat. :) Kíváncsi vagyok ti hogyan képzelitek el az osztály és az azon kívüli karakterek jövőjét. Életem legelső blogja ez, és szerintem jóval felülmúlta azt a szintet, mint amire számítottam. Igyekeztem legalább félévig megírni az eseményeket, nem akartam novembernél abbahagyni. Komolyan, nagyon meglepett a 32 feliratkozó a több, mint 20 ezer megtekintő és 2-3 kommentelő. 

Az ihletője az egésznek a Szent Johanna Gimi című könyv volt, az elején ez nagyon érződött, de próbáltam a végére egy kicsit másabbá, kicsit egyedibbé tenni a történetemet. Nem tudom ez mennyire sikerült, de igyekeztem.:) 

Köszönöm Dorinának, Dórinak és Jennynek, hogy amikor véleményt kértem, akkor véleményeztek és mindig őszintén tették. Nem vagyok jó a köszönetnyilvánításban, de azért egy próbát megért, ennyi lett volna a Holmann Gimi, Róner Izabella és a 9/B első féléve, a többit majd ti kitaláljátok. ;)