Szeptember 17., szerda

A mai nap igen különbözik a többitől. Jó értelemben és rossz értelemben is. Természetesen a fő ok az Áronnal való „áljárás” volt. Reggel, ahogy felkeltem, komótosan öltöztem fel és szedtem rendbe magamat. Nem volt kedvem sietni. Ahogy kiléptem a házból, Áron ott várt rám és irtó helyes volt. A reggeli hideg miatt egy farmerdzseki volt rajta, de nem húzta be, így jól látszódott az alatta lévő piros póló, ami olyan fantasztikusan áll rajta, hogy kedvem lett volna leszakítani róla. 

- Indulhatunk? – Kérdezte, én meg ránézve bólintottam. Nagyon hideg volt ma reggel és elkezdtem fázni. A kezeim lefagytak, és amikor szólni akartam, hogy visszamegyek egy kiskabátkáért, hirtelen melegebb lett a levegő. Persze nem az idő lett irtó gyorsan tűz forró. Áron megfogta a kezemet és úgy mentünk suliba. Egész úton nem szóltunk egymáshoz, csak sétáltunk egymás kezét fogva. (L) (L) 

A suliba érve már sokan álltak a kapunál, és amikor megérkeztünk, Áron elengedte a kezemet és úgy mentünk be az épületbe. Diákok hada csoportosult az aulában és mind Kincsőt bámulta, ahogyan szónokol.

- Itt van! Ez az a nőcsábász! Alig egy hete járunk és ő meg képes megcsalni!!! – Visította folyamatosan Áronra mutatva.

- Igen, bevallom, tényleg megtörtént a dolog, – kezdte a mondandóját Áron, én meg totál elvörösödve hallgattam és próbáltam elbújni a tömegben, de nem sikerült – de egyszerűen nem tehetek róla. Beleestem! És imádom! – Mondta eléggé ripacsul, de tudtam, hogy direkt mondja így. Megkeresett a tekintetével és átfogva a derekamat átölelt.

- Ez nevetséges! Hahaha! – Röhögött erőltetetten Kincső – Ő lenne az? Nem hinném! Bizonyítsd be! – Fonta össze a karját a mellkasa előtt és önelégülten ránk nézett.

- Mondom én, de ha nem hiszed, akkor sajnálom.

- Te csak át akarsz verni! Miért jó, ha átversz engem, ahelyett, hogy meggyőznél az igazságról?

- Mondjuk, mert hiába mondom el hússzor, hogy nincs másik csaj, te nem hiszed el? – Röhögött lesajnálóan – Csak ezzel az a probléma, hogy neked lehet, anélkül, hogy én szóvá tenném.

- Micsoda? Te meg miről beszélsz? 

- Tudod te…. De mindegy is…. – majd felém fordult és a fülembe kezdte súgni – Sajnálom, hogy belerángattalak ebbe – egyre jobban szorított én pedig egyre vörösebb lettem.

- Nyugodtan abbahagyhatod a színjátékot! Így is eléggé lejárattuk egymást! Végeztünk! Argh!

- Szerintem is. 

- Most pedig mindenki menjen a termébe! Háromnegyed nyolc már régen elmúlt! – Ordított ránk az új igazgatóhelyettes, akit most vettek fel a gimibe. Felmentünk a termünkbe én pedig totálisan rákvörös fejjel siettem a helyemre.

- Belerángatsz a szerelmi életedbe egy olyan lányt, akinek még barátja sem volt? – Hallottam Robi hangját, sajnos tudtam kivel beszél.

- Nem belerángattam, megbeszéltük még tegnap délután, hogy megcsináljuk! Segített nekem én pedig nem tudom, hogy mivel háláljam meg neki…

- Talán azzal, ha messzire elkerülöd! – Üvöltötte Robi.

- Majd azt ő eldönti! – Ordított vissza Áron, én pedig Robihoz szaladtam.

- Igaz, hogy tegnap beszéltétek ezt meg? – Kérdezte hamarabb, minthogy odaértem.

- Igen, de látod, hogy kiderült nincs semmi komoly.

- Iza, te….. Miért mentél ebbe bele? 

- Mert a barátom és segítek neki.

- Az nem barát, aki ilyenekre kér téged! – Ordította a képembe.

- És az vajon barát, aki megtiltja a másiknak, hogy mit tehet és mit nem? Hát nem! – Fejeztem be és éppen a helyemre indultam volna, amikor Zoé állt elém.

- Gratulálok Izabella, gratulálok! Szóval ezt a kis jelenetet ti már tegnap megbeszéltétek? 

- Így van! Önszántamból mentem bele!

- Lett belőle hasznod? Ne nagyon látom. Csak akkor menj bele ilyen dolgokba, hogyha a javadat szolgálja! Gondolkodj, mielőtt cselekszel! Mégpedig ezzel itt – kopogtatta meg a homlokát – azért van az ész. De lehet, hogy te éppen elfoglalt voltál, amikor ezt osztották.

- Lehet, hogy nem vált a hasznomra, de rosszul sem jöttem ki belőle – makacskodtam.

- Ó tényleg? És Robi? Robi igen berágott rád, hallottam, ahogyan ordibált veled, természetesen jogosan. 

- De most komolyan! Ezen miért kell úgy berágni? Ez az én gondom, nem a tietek, nem kell úgy leharapni a fejem! 

- Te aztán tényleg sötét vagy! Gondold már meg, hogy mit mondasz! Én és Robi is mind értelmes lánynak tartottunk, akivel lehetett normálisan beszélgetni, de olykor viccelődni is. De sajnos igaz ez a tény: vigyázni kell az első egy hónapban az új suliban, meg kell figyelned mindenkit és csak utána köss életre szóló barátságokat. Én és Robi is megtapasztalhattuk, hogy mekkora csalódás vagy. Barátunknak tartottunk, csak te úgy látszik, egy kicsit elengeded magad és hagyod, hogy mindenki egyből tudja ki vagy. Pedig jobb lenne, ha óvatosabb lennél. Én csak ennyit szerettem volna. Köszönöm, hogy annyira mégsem vagy bunkó és végig hallgattál engem. – Ért a végére rövidebb monológjának, majd helyet foglalt. 

Én tényleg rosszat cselekedtem? És ami még rosszabb: Robi és Zoé is a barátjának tartott engem? Én meg idiótán csak arra tudtam gondolni, hogy mivel tudnék imponálni Áronnak és most odalett két barátom is. Valóban jobb lenne, ha ezen túl használnám azt a csöppnyi eszemet is. 

    Órák után anyura vártam, mert jön értem kocsival és bemegyünk a városba vásárolni néhány dolgot otthonra, utána meg úszóedzésre visz. Leültem az udvaron levő padra és mély gondolkodásba kezdtem. Eddig úgy éreztem, hogy az a jó, ha mindenkivel jóban leszek. Aztán jött Áron. Elkezdtem azt érezni, hogy nagyjából azokkal kell jóban lennem, akikkel Áron nincs jóban. Utána fordítva. Majd, csak arra gondoltam, hogy a barátok azért kellenek, hogy támogassanak a szerelmi életemben. Most már (sajnos csak most már) tudom, hogy barátaim csak azok lehetnek, akik, ha hülyeséget csinálok, leüvöltik a fejemet és azzal fenyegetnek, hogy nem a barátaim. Akik mellett merek önmagam lenni. Akik kiszednek belőlem minden apróságot, amit később úgyis elmondanék nekik önszántamból, de ők akkor is abban a pillanatban akarják tudni. Fáj, hogy én eddig nem foglalkoztam semmi mással, csak Áronnal. Fáj, hogy nem figyeltem ennyire Hangára, Zoéra és Robira. 

- Figyelj, láttam, hogy Robi és Zoé is hogy kiakadt rád. Én tényleg sajnálom! – Ült le mellém Áron.

- Nézd, én…. Én nem haragszom rád, sem rájuk, egyedül magamra. 

- Jobb lett volna, ha nem téged keverlek bele.

- Miért? Talán, ha Hangát vagy Zoét kérted volna meg jobb lett volna? Miért gondolod, hogy ez személytől függ? Az ötlet volt rossz és kész. Csak egy kicsit kellett volna gondolkodnunk mindkettőnknek és nem lett volna belőle baj! Most két barátom is elfordult tőlem. És engem ez nagyon rosszul érintett. Ha te nem is vagy oda Zoéért és Robiért, akkor is nekem a barátaim! Legalábbis azok voltak, én meg hagytam, hogy egy marhaság miatt elmenjenek.

- Én…. Tényleg…. Á francba! Kilencedikes vagyok! Miért vagyok ilyen?! Én…. Én csak… 

- Mennem kell. Szia – Pattantam fel a padról és siettem a kapu előtt álló kocsi felé. Nem néztem vissza. Nem érdekelt, hogy mit reagált. Csak egyenesen mentem, mert úgy éreztem elsírom magam. 

- Szia, anyu – ültem be a kocsiba.

- Szia, drágám. Milyen volt a napod?

- Nem jó.

- Hát, nem csodálom… - vakarta meg a fejét.

- Úgy érzem tudsz valamit. 

- Ma délelőtt bejöttem az iskolába, hogy érdeklődjek felőled. Találkoztam a történelem tanároddal és megkérdezte, hogy kinek vagyok az édesanyja. Amikor elmondtam, nagyon örült, hogy itt lát, mert azonnal beszélt velem a történelem dolgozat jegyéről. 

- Már kijavította? Hűha! Mennyire lett rossz?

- 1/2! Kislányom ezt meg tudnád magyarázni? – Nézte az utat összeráncolt szemöldökkel.

- Múlt órán mondta a tanárnő, de akkor voltam olyan rosszul és az óra első feléről el is késtem, na igen, pont abban a tíz percben mondta, amíg én hiányoztam. És amikor beteg voltam senki sem mondta. 

- Mindenesetre legközelebb jobb lenne, ha odafigyelnél egy kicsit!

- Jó, rendben.

- A másik pedig. Mi volt reggel az iskolában? Milyen megcsalás? 

- Őőőő…. Hát, hogy is mondjam…… Szóval ez egy kicsit bonyolultabb dolog – makogtam, úgyhogy elmeséltem neki az egész sztorit. A boltban is ezt mesélem, ő meg mondta, hogy „De azt hittem, hogy azért jött tegnap, mert bevallotta, hogy érez irántad valamit”. Utána meg Zoé monológját fújta, majd utána jött egy igazán komoly mondanivalója:

- Nézd, én megértem, hogy tetszik neked a fiú, viszont megéri neked, hogy elveszítsd az összes barátodat, csak azért, hogy a kedvében járj? Ha ennyire rossz hatással van rád, most, akkor el sem tudom képzelni mi lenne, ha a jövőben együtt lennétek. Úgy gondolom, hogy válogasd meg jól, kik azok, akikre számíthatsz, és akik csak meg akarnak óvni. Tehát ajánlom, hogy mostantól figyelj oda a barátaidra! Szerintem hanyagolt ezt az Áront, úgy….. Jó sokáig.

- Éppen így terveztem. Igazából azt sem tudom, hogy mi tetszett meg benne. Ugyanolyan, mint azok a mai fiúk, akiket eddig gyűlöltem. Viszont Robi, Zoé és Hanga. Ők teljesen normálisak, velük értelmesen lehet beszélgetni. Mellettük mindig jól éreztem magam.

- Na, akkor ők a barátaid. Őket ne hanyagold el. Én nem azt mondom, hogy szeress ki ebből a fiúból, de ha a barátaid is látják, hogy milyen más vagy miatta, akkor érezned kell, hogy rossz embert választottál.

    Szépen megbeszéltük a dolgokat. Úszásra egy kicsikét késve érkeztem. Hadd ne mondjam, melyik osztálytársam jár még úszásra. remek, mondhatom remek!