Szeptember 12., péntek

Reggel nehezen ébredtem. Olyan gyengének éreztem magam, mint kedden. Talán még annál is gyengébbnek. Óvatosan felültem az ágyamban és a faliórára pillantottam. Tizenegy óra volt. Mivel semmihez sem volt kedvem, az ágyam melletti éjjeli szekrényemre volt készítve a gyógyszerem, azt bevettem, majd olvastam. Olyannyira olvastam, hogy ki is olvastam a könyvet. Ezután benyomtam a gépem és nézelődtem. Mindenfélét néztem, cikkeket olvastam, megnéztem a horoszkópom, (Azt írta, hogy valaki megcsókol pff) zenéket néztem és megnéztem eddig készült kisfilmjeimet, amik leginkább a természetről vagy magamról készültek, de akadt köztük Stop Motion is. Jó érzés volt visszanézni őket, jókat mosolyogtam azon, hogy mennyire szeretem ezt csinálni. Most is csináltam volna egyet, ha éppen nem lettem volna olyan lázas, hogy ne bírjak kikelni az ágyból. 

    Délután sem voltam túl jól. Három óra fele járt az idő és nem érdekelt, hogy nézek ki, nem érdekelt az, hogyha benyit az ajtón és meglát, elhányja magát, csak az, hogy végre ne legyek beteg. Végül hallottam, ahogyan a lépcsőn trappolnak, majd nyílt az ajtó. És Hanga kedvesen köszöntött. Egy kicsit meglepődtem, de mielőtt kérdeztem volna el is mondta, hogy mi történt Áronnal.

- Tudod, Kincső folyton járkál a termünkbe, hogy kibéküljön Áronnal és őt már nagyon idegesíti, ezért, hogy végre békén hagyja, elment vele beszélgetni. A tanterem ajtaja előtt pont találkoztunk és azt mondta, hogy én hozzam el a leckét, de én nem írtam fel, így semmit sem hoztam. Erre azt mondta, hogy majd később benéz, remélhetőleg hamar végeznek. 

- Aha. Nem baj, hogy nem hoztál leckét. 

- Rendben vagy? – Nézett rám aggódva.

- Nem. Nagyon magas lázam van most. Mindenem fáj és mozogni is alig bírok. 

- Esetleg beszéljek a „titkos hódolódról”? 

- Naná! Kíváncsi vagyok, hogy ki ez az ember – mondtam, erősen gondolkodva.

- Nos, szóval tudom, hogy ki. Nem hiszem, hogy nagyon fogsz neki örülni. Valami Rácz Hunor az a-soktól – mondta ki, nekem meg elállt a lélegzetem. Végre van valaki, akinek én is tetszhetek, erre pont szegény Hunor? L Mindenesetre visszagondoltam arra a napra, amikor először láttam. Hmmm… Kövérkés testalkat, alacsony termet, mindenütt pattanás, mikrofon haj, vastag keretes szemüveg, szörnyű ízlés. Hát, az emlékeim szerint, nem éppen valami szőke herceg. 

- Annyira éreztem, hogy ő lesz…. – Kenődtem el.

- Nyugi, biztosan van még valaki! 

- Mindegy is. Ráérek. Meg amúgy is…. – kattintottam a közösségi portálon Áron profilképére – Olyan cuki! – Ájultam el a kedves mosolytól, meg úgy tőle. 

Majd újra trappolást hallottam a lépcsőn és éreztem, hogy most azonnal ki kell, hogy lépjek a Facebookomból. Megérzésem nem tévedt, mert Áron benyitott a szobámba, ahol én kócos hajjal, egy vastag takaróban, laptoppal az ölemben pihengetek.

- Csáó – köszönt.

- Szia – köszöntük Hangával egyszerre.

- Hoztam a lecót – tette le az asztalomra – Fú, nem nézel ki jól. Biztos jönni fogsz hétfőn? – Nézett végig rajtam.

- Nem tudom, talán. 

- Leülhetek? – kérdezte az ágy szélére mutatva.

- Persze.

- Mit csináltatok? 

- Semmit, csak megmondtam Izának a „hódolóját” – csinált idézőjeleket a levegőbe Hanga, közben pedig folyamatosan kuncogott.

- Na, ki az? – Mosolyodott el Áron is.

- Ajj…. Rácz Hunor, az a-soktól. – Vörösödtem el.

- Khmm… Khmm.. – köhintett párat, majd elröhögte magát. Milyen kedves.

- Haha, nagyon vicces. És Kincsővel mi a helyzet? 

- Kibékültünk. 

Hangával döbbenten meredtünk rá, én pedig majdnem elsírtam magam. Mi az, hogy kibékültek???? Nem hiszem el!

- MI VAN? – Üvöltöttük totál egyszerre.

- Aha. Megbeszéltük a dolgokat, és igazából, Kincsőnek nagyon rosszul esett, hogy dobtam, totál fel volt háborodva, hogy egy nap után szakítottunk, miközben annyi mindent tervezett velem, meg, hogy nagyon szeretett és még most is, én meg végül is tényleg bunkó voltam vele.

- Te most, csak azért békültél ki vele, mert nem akarsz fájdalmat okozni neki? – Képedtem el.

- Kb. 

- Eleve nem kellett volna járnotok! Ha tudtad, hogy szakítasz vele egy nap után, akkor most miért jársz vele újra? – Adott hangot a véleményének Hanga is.

- Mert. Ciki, ha van egy csajod és oltári hamar dobod – vont vállat. Mi a…? Ennyire sötét lenne? Talán, ha én lennék Kincső helyében, akkor velem is ezt tenné? 

- Áron! Ne legyél ilyen! Te neked csak arra kell a Kincső, hogy legyen csajod? 

- Mondhatni, igen.

- Hogy te mekkora paraszt vagy! – Mondtuk egyszerre Hangával.

- Ez van, ezt kell szeretni. 

- Jó, ki nem állhatom Kincsőt, de akkor sem teheted vele ezt. 

- Óóó, tényleg? – Vitte fel a hangsúlyt – Mert ő megtehette, hogy aznap, amikor hivatalosan is járni kezdtünk, más pasival kavart? Olyan igazságtalan vagyok! – Ironizált továbbra is, majd leesett.

- Szóval, bosszúból jársz vele?

- Aham. Még nem tudja, hogy tudom, sír a vállamon, én meg majd szépen megalázom.

- Valakit nagyon felcsigáztak – veregettem meg a vállát.

- Nem vagyok amúgy olyan bunkó, szóval, nem is nevezném megalázásnak, csak annak, hogy örökre elvegyem a kedvét, attól, hogy ki akarjon békülni velem. – Mosolygott csibészesen, ami olyan aranyosan hatott, (főleg, mert a szemembe nézett) hogy nyomban elvörösödtem. 

Hamarosan mindketten elmentek és egyedül maradtam, de jól esett, hogy Áronnak van esze, csak néha bunkónak mutatkozik, de hála az égnek teljesen normális.