Szeptember 11., csütörtök

Ma inkább csak a délután való említésre, mivel egész délelőtt nem történt semmi érdekes. Délután megjött Tomi és az ágyam szélére ülve mondta, hogy mi a mai lecke. Szépen bejelölgettem a tankönyvekben és munkafüzetekben, felírtam a füzeteimbe és igazából meg is voltunk. Mivel Tomi némelyik anyaggal egyáltalán nincs tisztában, így nem nagyon vártam tőle segítséget. Benyomtam a laptopomat, hátha ott találunk valami olyasmit, amivel elfoglalhatjuk magunkat. 

- Hol jársz az animédben? – Érdeklődött.

- Eléggé messze, most volt időm nézni. Délelőtt is csak azt néztem, meg olvastam a könyvemet és zenét hallgattam.

- Jövő héten már jössz?

- Aha. Csak erre a hétre vagyok kiírva, hétfőn megyek vissza az orvoshoz, de aznap már megyek suliba is – nyugtattam meg.

- Az remek! 

- Tudnál mesélni a mai napról?

- Ja! De még mennyit! Hanga és Ani csúnyán összevesztek…

- Váááárj, csak én hívom egyedül „Ani”-t Anettnek? 

- Őőőő, igen – majd gyors folytatta – Olyannyira, hogy külön pártok alakultak ki. Természetesen én Hanga pártját fogom, ahogyan Ádám, Áron, Robi, Dorci, Edó, Endi, Bence és Zoé is. Ani pártján csak Zorka, Fanni és Imi állnak. 

- Hah! És a két párt mennyire ellenséges egymással?

- Eléggé. 

- Ó, értem. Azért ez egy kicsit durva.

- Á, hidd el annyira nem. Jaj, meg a Kincső most folyton a termünkbe jár, és ki akar békülni Áronnal. De persze tökmag nem enged, szerinte egy nagy baki volt az egész „Kincső-ügy”, szóval rendesen próbálja lerázni a csajt. – Magyarázta Tomi.

- Nem csodálom. 

- Ádámmal is kibékült Áron, de nem nagyon lóg velünk. Csak azt látjuk, hogy ül a padon és eléggé bambul. Néha-néha csatlakozik hozzánk, de nagyon elvan.

Erre a kijelentésre akaratlanul is elmosolyodtam. De Tomi rákérdezett, hogy miért van olyan jókedvem, viszont az ilyen helyzeteket nekem találták ki, mert nagyon jól tudok rögtönözni. Csak annyit mondtam, hogy eszembe jutott egy vicces emlék és azon mosolyogtam. 

    Még elég hosszú ideig beszélgettünk Tomival. Kiderült, hogy sokaknak hiányzom a suliból, ami igen jól esik, Áron is kérdezte Robit és Tomit is, hogy vagyok (!) és még Hanga is és Zoé is érdeklődött felőlem. Még ettünk egy kis süteményt, mert maradt a tegnapiból. Hamarosan elbúcsúztam Tomitól és újra magamra maradtam. Vagy is azt hittem. Hanga Skype-n felhívott és megbeszéltünk jó néhány dolgot. Azt mondta, hogy hallotta, hogy valakinek tetszek! ÉN! Nem tudja, hogy ki, csak hallotta, ahogyan kimondták a nevemet, a teljeset és elkezdett rólam áradozni a fiú. Meg hiányolt a suliból. Vajon ki lehetett? Mindegy, ezt egy jó darabig nem fogom megtudni, de talán jobb is így.