Szeptember 10., szerda

A mai nap igazán rémisztő volt, de tényleg! Igazából csak a tüdőröntgen miatt féltem, mert még soha az életben nem voltam röntgenen, sőt kórházban sem kezeltek még, ezért is rémültem meg annyira, hogy netán tüdőgyulladással kórházba kerülök. Reggel nem volt mit tenni, ugyanúgy korán keltem, majd egy kissé melegebb ruhát vettem csak, hogy ne fázzak és indulhattunk is. Anyu már a kocsiban várt én meg aggódva beszálltam mellé.

- Nem olyan ijesztő! – Nyugtatott.

- De milyen? És mi van, ha mégis – nyeltem egy nagyot, majd befejeztem – tüdőgyulladásom van? 

- Neked kellett volna jobban ügyelned magadra a táborban! – Emlékeztetett a bakimra, amikor is a fiúk slaggal locsolkodtak a hőség miatt és engem is totálra eláztattak, de én nem vettem le a vizes ruhámat, hanem egész nap csuromvizesen rohangáltam. Biztosan mindenki édesanyja ilyen helyzetekben nyugtatná a gyermekét, hogy „Ne félj!” vagy „Jaj, ugyan már! Rendben leszel édesem!”. Nem, az én anyám nem ilyen. Ő kerekben engem okol a felelőtlenségemért. Mivel érdemeltem ezt ki? L

    A rendelőbe érve nem a láz miatt fáztam, hanem mert annyira féltem. Igazából nem is a röntgen miatt, hanem az eredmény miatt, hogy kórházba kerülök. Anyu mellett ültem és szorosan átkulcsoltam az ujjaimat az ujjain. Vártam. Vártam és csak vártam, még nem a doktornő behívott. Levettem a felsőmet és már mehettem is röntgeneztetni. Hamar végeztünk, úgyhogy, gyorsan visszavettem az anyura dobott ruhadarabot és kimentünk a teremből. Újra visszaültünk a székekre és megvártuk még ki nem hozzák az eredményt. Csakúgy morzsoltam az ujjaimat. A szívem hevesen dobogott anyu pedig a combomat simította folyamatosan, mire újra kijött a doktornő és a leleteket hozta a kezében. Nyugis tempóban érkezett hozzánk, majd anyához nyújtotta a kezében lévő papírokat, amit anyu is kissé izgatottan vett át és alaposan szemügyre vette, miközben az orvos visszament a terembe. Csak úgy lestem a tekintetét, ugyanis abból próbáltam kitalálni, hogy mi állhat a papírokon, de sehogyan sem tudtam kivenni belőle. 

- Látni akarod? – Kérdezte teljesen természetes arckifejezéssel.

- Még szép! – Rántottam ki a kezéből a leleteket. 

A szememmel csak azt az egy mondatot kerestem, amiből egyből megállapítható a dolog. és meg is találtam.  „Tüdeje teljesen tiszta”. Éljen! Ahogyan elolvastam ezt az egy mondatot átkaroltam anyut és vagy húsz puszit adtam az arcára. Igen, az ember örömében mindenre képes, anya szereti, ha megpuszilom, de, amikor már ott tartottam, hogy újabb száz puszit adtam volna az arcára, leintett és azt mondta, hogy „Érti az örömömet, de azért nyugodjak le”. Á, teljesen mindegy, hogy anya, attól függetlenül az összestől különbözik és én így szeretem. J Visszafelé még bementünk pár boltba, majd végre haza és hirtelen meg is éheztem. Ettem egy kisadag lecsót és felvonultam a szobámba. Még csak dél volt, így többnyire Narutot néztem, meg táboros képeket nézegettem. Atyám, hogy néztem ki? Te jó ég! Hogy lehet így kinézni? Förtelem.

Délután csengetésre lettem figyelmes, anyu nagy örömmel üdvözölte az érkezőt, majd feltessékelte a szobámba. Ajaj, biztosan leckét hozott az illető, de nem tudom, hogy ki. Gyorsan belenéztem a zsebtükrömbe, ami az asztalomon volt, majd megigazítottam egy kicsit a hajam. Persze báli ruhába öltözni már nem volt időm, de mindenesetre egy picit normálisabban néztem ki, már ha egyáltalán egy beteg ember nézhet ki normálisan. Hamarosan nyílt az ajtó és Robi lépett be. Egy kicsit csalódott lettem, de azért örültem, hogy meglátogatott valaki.

- Jobban vagy? 

- Már amennyire lehet – húztam mosolyra a számat.

- A helyzet az, hogy hárman totálisan összekaptunk azon, hogy ki hozza neked a leckét, – tette le az asztalomra a füzeteket és könyveket, majd folytatta – így kénytelenek voltunk eldönteni, hogy ki hozza. 

- És gondolom te lettél. – Néztem rá, bár érdekelt, hogy melyik két fiúval vitázott ezen.

- Nem. Mindhárman. Tomi mondta, hogy egész hétre ki vagy írva, így ma én hoztam, holnap Tomi hozza és pénteken Áron. – Fejezte be én nekem meg hirtelen összeszorult a gyomrom. Péntekre tényleg kéne egy báli ruha. 

    Robival átvettük a mai anyagot, de nem volt olyan nehéz. Utána még maradt, és amikor éhes lettem ettünk egy kis sütit, plusz megkérdezte hogyan állok a vasárnap vett könyvvel. Hoppá, teljesen elmerültem a Narutoban meg úgy a gondolataimban, így nem olvastam. Nem volt szívem elmondani neki, hogy még bele sem szagoltam, így azt hazudtam, hogy már a felénél járok. Mindegy, majd, ha elmegy, elkezdem olvasni. Még egy jó ideig beszélgettünk, végül hazament, de én nekem még nem akarózott olvasni, inkább meglátogattam jó barátomat, az Internetet. Hanga új képet töltött fel, ahol Anettel vannak. Nem értem miért ejtett ennyire. Szerintem fel sem tűnt neki, hogy hiányzok a suliból. Mondhatom szép. Minden mindegy alapon, azért nyomtam egy lájkot, mire beugrott egy ablak. Hanga azonnal írt. Csoda, hogy észrevette. De lelkesedésem alábbhagyott, amint megkérdezte, hogy nem tudnám-e leírni a MAI leckét. Erre totál bepöccentem és olyat írtam, amivel biztosan a lelkébe gázoltam, de hogy valaki ennyire semmibe vegyen, mikor eddig úgy nézett ki, hogy jó barátok lehetünk. Másolom:

Izabbela Róner: Mondd, neked fel sem tűnt, hogy ma nem is voltam suliban?! 

Hanga Trómer: Miért, nem voltál??

Izabella Róner: Na, jó most lett elegem! Örülök, hogy van egy nagyon jó barátnőd meg minden, de attól, hogy Anettel hirtelen ilyen jóba lettetek, attól még nem kéne el hanyagolnod! Hétfő óta nem beszéltél velem!!! Ma voltam tüdőröntgenen! Érted? Lehetett volna tüdőgyulladásom is te még akkor is csak a nyomorult leckét kérted volna el?? Tudod, nem fogom megadni. Mi lett Anettel? Ő miért nem adja meg? Hmm??? Tudod mit? Le is szarom! De, hogy te már mióta tojsz a fejemre, na, igen rosszul esett, mert semmit sem tudtam veled megosztani. Soha. Pedig lett volna mit.

Meglepetésemre nem kaptam vissza sértő üzenetet.

Hanga Trómer: Milyen hír?? :oo

Izabella Róner: Beleestem Áronba…. Totál!!! (L) (L) (L)

Erre Hanga rögtön videó hívást indított és azonnal egymás szavába vágva kezdtünk el dumálni. Olyan jó volt, hogy valakivel együtt örülhetek és azt is elmondtam, hogy szakítottak Kincsővel, amire újabb sipítás jött és nagyon sokat beszéltünk. Hát igen, Hangával úgy érzem nem nagyon fogok komolyabban összeveszni, mivel nem lehet rá haragudni, azt mondta, hogy igazából észrevehető volt az, hogy belezúgtam Áronba, mert folyton őt figyeltem, meg amikor a sárga földig lehordtam olyannak, hogy bunkó meg minden, az csak azért volt, mert nagyon rosszul esett, hogy neki az olyan lányok jönnek be, akik az én ellentéteim. Tulajdonképpen igaz állítások voltak. Hát igen, ha az ember szerelmes….